Matyasovszky-Zsolnay Margit – Hárs Éva: A Zsolnay kerámia. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 9. Pécs,1966)

Az első rubinfényű darabok sikeres kísérletei után Zsolnay más színekkel is próbálkozott, majd az alapmázzal bevont edényre eozinpéppel való festést alkalmazott. Alig néhány hónap alatt gazdag változatokban szélesítette és tökéletesítette technikáját, elérte a „lágymázú" eozinok gazdag színskáláját és csodálatos irizálását. Az i. sz. tárlóban a korábbi eozin darabok mellett az eozinfestés későbbi eredményeit is láthatjuk. Érdekes az 1898-ban készült „márványozott" technikájú bordás váza. A kék és zöld fényű irizáló vázák a „labrador" technikához tartoznak, amelynek kikísérletezésére egy labrador kő adta az indítékot Zsolnay Vilmosnak, 1899-ben. 1896-ban a kormányzat Magyarország ezeréves jubileumát ünnepelte. A pompázatos, külsőségeiben elkápráztató seregszemle egyik fénypontja volt a városligetben (Budapesten) rendezett kiállítás. A Zsolnay gyár erre a bemutatóra már a nagyszerű új mázzal, az eozinnaJ vonult fel. E célra népi formájú edények, tulipános ládát utánzó dobozkák, komámasszony-tálak, kulacsok készültek magyaros és népvándorlás korabeli díszítéssel, gazdag változatokban. A milleneumi dísztárgyak mellett a 2. tárlóban kerültek bemutatásra a damaszkuszi acélmunkák mintájára készült, maratott díszítményú darabok, a fémfényű máz valóban fémes hatás keltő, remek példányai. Az eozinnal bevont díszedények gazdag művészi változatokban készültek, a magyaros és perzsa díszítő motívumok mellett szívesen alkalmazták a kínai dekoratív díszítő modort, de találkozunk X. századi bizánci stílusú rajzok másolataival is. A forrnék között gyakori a korsó és az urna, a fali és asztali dísztál, a vázák sokféle változata és a dísztárgyak kedvelt, miniatűr darabjai, a könnyed virágmotívumokkal ékesített apró kulacsok, csészék, tálkák. A századfordulón új stílus jelentkezett Európában, amely a Zsolnay gyár művészeit is hatása alá vonta. Ez az új művészi irányzat a szeceszszió volt, amely az eozinmázas edények arculatát is alapvetően megváltoztatta. A formáknak ideges mozgalmasságot kölcsönzött, az irizáló máz merész színekben került egymás mellé, hogy csíkokban összefonódva, vagy foltokban kúszva kövesse a kígyózó, nyugtalan formát. A klasszikus amfora helyébe virágszirmokból alakított váza lépett és az edényeket népes, magyaros zsánerjelenetekkel ékesítették. A gyár fiatal festő és szobrászgárdája az új stílus jegyében modern, sajátosan magyar hangot kívánt adni a gyár művészi termékeinek. Ezeken az edényeken a fémes csillogású máz már másodlagos szerepet kap. Elsősorban a merész forma, a felületet borító színes ábrázolás, a vonalritmus,