Matyasovszky-Zsolnay Margit – Hárs Éva: A Zsolnay kerámia. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 9. Pécs,1966)

Székely Bertalan Zsolnay Vilmos kitűnő portréját (1. a kiállítás I. ter­mében), a francia Lenotre pedig a Sinajaban épült templom belső díszí­téséhez használta fel a Zsolnay gyár freskószerű kerámia képeit. 1893-ban Wartha Vince és Zsolnay Vilmos közös kutatása eredmé­nyeként megkezdődött az eozinmázas díszedények gyártása. Ez a külön­leges máztechnika fokozta a Zsolnay gyár világhírét és a magyar kerá­mia dicsőségét. A pécsi gyárban készült irizáló, fémfényű mázat az an­gol Durton által gyártott piros szín kivételével sehol a világon nem tud­ták előállítani. Zsolnay Vilmos halála után, 1900-ban az üzem vezetését a gyárala­pító Miklós nevű fia vette át. Ö inkább kereskedő volt, mint művész és kutatóelme. Vezetése idején továbbfejlődött az iparcikkek, kályhák, szigetelők gyártása és nagy teret hódított az épületkerámia is. A mű­vészi áruk színvonala nem csökkent ugyan, de kevés volt az új technikai megoldás, inkább a régi forma és díszítőmodor érlelte tovább a gyár hírnevét. A festőművész Mattyasovszky Zsolnay László bájos szobor­tervei, óriásvázái jelentettek új színt, egyéni hangot a kifogástalan ki­vitelű, de javarészt sorozatgyártásban készülő vázák és kisplasztikák között. Az első világháború Magyarország gazdasági helyzetére is súlyos csa­pást mért. Az általános dermedtség jó néhány évre visszavetette a Zsol­nay gyár fejlődését is. 1922-ben meghalt Zsolnay Miklós és a gyár csa­ládi közkereseti társasággá vált. Ez az időszak az üzem életében talán a legnehezebb gazdasági helyzetet jelentette. Az első világháború után Európa-szerte fellépő ipari válságok következtében a művészi termékek iránti kereslet is megcsappant. Az új poltti!:ai és vámhatárok miatt a Zsolnay gyár is elvesztette külföldi piacait és súlyos anyagi nehézségek veszélyeztették a gyár további működését. A válságos helyzeten elő­ször az ország több városában végbevitt csatornázáshoz szükséges csö­vek gyártása segítette át. Majd amikor megindult a Budapest-Hegyes­halom közötti vasútvonal villamosítása, a gyár vezetőinek sikerült ki­harcolniok, hogy a külföldi érdekeltségek helyett a Zsolnay gyár kapja meg a szükséges nagyfeszültségű szigetelők gyártására szóló megbíza­tást. Ez a nagyarányú rendelés fokozatosan helyreállította az anyagi egyensúlyt, úgyhogy az 1929-33-as általános gazdasági válság után a gyár fejlődése újabb lendületet vett. Ennek következtében mind hatá­rozottabb súlyt helyeztek a művészi áruk készítésére is. Már a húszas évek második felében áttértek a porcelánfajansz gyártásáról a porce­lánra. A művészi vezetést ebben az időben a kitűnő festőművész: Maty-

Next

/
Oldalképek
Tartalom