Matyasovszky-Zsolnay Margit – Hárs Éva: A Zsolnay kerámia. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 9. Pécs,1966)

TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS Száz esztendővel ezelőtt, 1865-ben Zsolnay Vilmos pécsi kereskedő átvette Ignác bátyja kis manufaktúráját, amelyben addig helyi alapanyagokból és helybeli szükségletre használati edények, terrakották és csövek készültek. A nyughatatlan természetű, sokirányú érdeklődésű, nvndig újabb eszmékért és célokért lelkesedő Ignác a kis vállalat kezdeti nehézségeivel nem tudott megbirkózni és csak fivére közbelépése mentette meg az üzleti bukástól. Mindemellett ez a kis kerámia üzem mely a hazai iparfejlesztés eszméje jegyében született - már Ignác lelkes ténykedése folytán is ért el némi eredményt az ízléses diszítőkerámia gyártás terén, amit a régi pécsi házakon ékeskedő terrakották még ma is tanúsítanak. Zsolnay Vilmos kezdetben csendes-társként működött fivére üzemében, majd egy év után teljesen átvette annak vezetését. A kerámia készítés mesterségét akkor még nem értette, de művészi hajlamai, tehetsége és nagy ambíciója pótolta a szakismeret hiányát. Pályája kezdetén voltaképpen festő szeretett volna lenni. Néhány ránkmaradt szép alkotása bizonyítja, hogy a XIX. századi magyar piktúra egy tehetséges festővel lett szegényebb, amikor szülei kérésére inkább a biztos megélhetést ígérő kereskedői pályát választotta. A bécsi Polytechnikumban folytatott tanulmányai után Pécsett atyja Fő téri üzletét vette át, amelyet néhány év alatt több emeletes áruházzá fejlesztett. A kerámia manufaktúra új fordulatot hozott életébe. Olyan vállalkozás volt, amelyben művészi képességeit is megfelelően hasznosíthatta. Ezután minden szabadidejét a tanulásra, a geológiai, kerámia-technológiai ismeretek megszerzésére fordította. Helyi nyersanyagok után kutatott és számtalan pécsi, pécskörnyéki agyagfajtát vizsgált meg, hogy művészi céljai eléréséhez megfelelő alapanyagot találjon. Üzleti mellékvállalkozásai, mint a pécs-üszögí vasútvonal-szakasz megépítése (1867), a Csontlisztgyár (1872), a mohácsszigeti erdőkitermelési vállalkozás (1877-78) mind azt a célt szolgálták, hogy a kerámia üzem anyagi bázisát megteremtsék. 1868-ban Zsolnay Vilmos Pécs polgármesterétől üzemének „Biso Pécsi Czement Chamotte és Tűzbiztos Agyagáiuk Gyára" címen történő bejegyzését kérte. A terrakották és a vegyes használati cikkek mellett csakhamar megkezdte a díszedények gyártását is. Ahogy a kerámiagyár fejlődött, úgy vált meg sorra üzleti mellékvállalkozásaitól, hogy most már teljes energiáját üzemére fordíthassa. Kitűnő művészeket foglal-