Matyasovszky-Zsolnay Margit – Hárs Éva: A Zsolnay kerámia. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 9. Pécs,1966)

A TÖRTÉNETI ÉS NÉPI STÍLUSOK FELÚJÍTÁSA A GYÁR ELSŐ MŰVÉSZEI I. TEREM Pécs és környéke régészeti leietekben rendkívül gazdag, földmunkáknál, építkezéseknél minduntalan felszínre kerül valami a régmúlt emlékeiből. Az ilymódon megismert őskori mészbetétes agyagedények és rómaikori vázák adták az inspirációt a gyár első díszedényeihez. Az i. tárlóban kiállított, barnás agyagból formált tálkák a Dunántúl rómaikori neve után a „Pannónia" elnevezést kapták. Mázolatlan felületüket vésett, majd fehér engobbal kitöltött vonaldísszel tették változatossá. A közönség igen kedvelte ezeket a formás edényeket, így éveken át készültek, színes mázzal és aranyozott vonaldísszel is. Az 1875-76-os években az ókori görög edények formáját követő fekete és zöld mázzal bevont korsók és csészék (ún. Vert antique) mellett számos darab a múzeumok egy-egy féltve őrzött kincsének másolata. így a bordástestű, aranyrajzú, ún. „corvin-korsó" (1. tárló), vagy a 2. tárlóban elhelyezett színes díszítésű „magyar korsó" eredetije a budapesti Nemzeti Múzeumban van. A nagyméretű, kobaltrajzú, növényi motívumokkal díszített, ún. „őserdő" vázák Zsolnay Vilmos sajátkezű munkái. A kobaltfesték, amellyel Zsolnay közvetlenül a mázolatlan alapanyagra rajzolt, az égetésnél beszívódott a mázba és különösen finom, lágy körvonalakat eredményezett. Az ekkor még Bécsből hozatott majolika festékeket apró dísztárgyakon: gyümölcsöstálnak és tányérkának használt káposzta és juharlevél formákon alkalmazták. A gyár első festője a rendkívül ügyeskezű, osztrák származású Claven pedig alacsony-tűzű fSchmelcz) festéssel díszítette virágmintás vázáit (2. tárló). A díszáruk anyaga már nam a régi kőagyag, hanem Zsolnay sajátos, a porcelánhoz közelálló masszája. Az első külföldi sikert az 1874. évi bécsi világkiállítás hozta meg. A díszedények, a terrakotta kerti vázák és használati cikkek rövidesen a