Bándi Gábor – Dankó Imre: Képek Mohács történetéből. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 8. Pécs, 1966)

Mohács és könnyéke, az ún. »mohaosi lapos«, sajátos földrajzi helyzetéből adódóan mindig eltérő színfoltot képviselt a Dél-Dunántúl történetében. A Mecsek hegység Dunáig húzódó délkeleti nyúlványai, a Fekete-víz és a Villányi hegység által határozottan körvonalazható terület az itt már alsó folyású Duna szigetekkel, zátonyokkal tagolt széles árteréhez tartozik. Ez a mélyen fekvő, folyami hordalékkal feltöltött terület a Sárközzel és a Solti-síksággal együtt földrajzilag már az Alföldhöz kapcsolható. Mohács, ennek a tájegységnek centrumálban, közvetlenül a Duna partján települt. Az egész vidéknek, valamennyi emberi településnek az őskortól kezdődően a Duna szabta meg települési rendjét, a lakosság életmódját, foglalkozását, a közlekedését és a szomszédos területekkel való érintkezését egyaránt. A város és környékének történeti múltját bemutató kiállítás, mint látni fogjuk, különösen a középkort megelőző évezredekben itt élt különböző népek történeténél, utal erre a megye más területeitől eltérő képre, mely bizonyos fokig még a jelenkorban is észrevehető. Kiállításunk címéül szándékosan választottuk a »képek Mohács történetéből^ gondolatot, mivel e speciális terület történetét az összegyűlt anyag és a kutatás alapján csak főbb vonásaiban ismerjük még. A rendkívül sokrétű és gazdag anyag felgyűjtése, feldolgozása és részletesebb, nagyobb méretű kiállítása az új, modern otthonba költözött, szakemberekkel ellátott mohácsi múzeumnak lesz jövendő feladata. I. terem Mohács és környékének legrégibb története, — a kökortól egészen a középkorig, — került itt bemutatásra. A különböző korokban egymást váltó népek földből előbukkanó változatos emlékanyaga azt bizonyítja, hogy a terület ősidők óta lakott volt. A kőkor és rézkor idejében itt élt ember műveltségét ezideig csak szórványos leletek alapján tanulmányozhatjuk. A bronzkorban, majd a vaskor évszázadai alatt már tartósabban megtelepült népek éltek vidékünkön. A rómaiak várost ugyan nem alapítottak Mohács területéin, de itt vezetett a Mursa (Eszék) — Aquincum (Óbuda) főútvonal és a közelben Kölkeden és Dunaszekcsőn, határt védő katonai táborok állottak. A népvándorlás itt megfordult népei közül ki kell emelni az északról érkező langobardokat és az őket felváltó, keleti eredetű lovasnépet, az avarokat.