Bándi Gábor – Dankó Imre: Képek Mohács történetéből. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 8. Pécs, 1966)
II. terem Mohács nevét a város közelében vívott tragikus kimenetelű csata, a »mohaesi vész« 'tette az egész világon ismertté. A város neve az országot rombadöntő és három részre szakító történelmi eseménnyel örök időkre összefonódott. Az elmúlt évek régészeti és történeti kutatásai alapján ma már tisztábban áll előttünk ez a sorsdöntő csata. A kiállítás második terme, a bemutatott tárgyi emlékek korától függetlenül, tárgyilagos emlékezésnek készült, a legújabb kutatások figyelembevételével. (XIV. tábla.) A csata kimenetelét, a tragikus vereséget az országon belüli politikai helyzet sok tekintetben megmagyarázza. A XVI. század első évtizedeiben a feudális anarchia kiéleződése, a Dózsa-féle parasztlázadás és az azt követő Werbőczi terror káros hatásai, a főurak és a király egyre élesedő belső hatalmi vitái s a török veszéllyel szembeni közöny egyenesen e nemzeti tragédiához vezettek. A török közeledésének hírére II. Lajos király 1526. július 20án indult el Budáról kisszámú seregével. Üt ja a Duna mellett vezetett, s várva a segédcsapatokat, többször megpihent és csak augusztus 22-én érkezett Mohácsra. Ez a késedelem volt az oka annak a szomorú ténynek, hegy sem a király, sem pedig a közben fővezérré kinevezett Tomori Pál érsek nem tudta megakadályozni a török seregek átkelését a Dráván s az ellenség szabad vonulását az ország belseje felé. A két sereg Mohácstól délnyugatra állt fel csatára, azon a síkon, melyet kelet felől a Duna és árterülete, nyugat felől alacsony dombsorok határoltak. A seregek hadállásai és a csata pontos helye az egymásnak ellentmondó történeti források alaoián ma sem kellően tisztázott. A csata helyére vonatkozóan úgy látszik, hogy a legelfogadhatóbb a mai Majs és Sátorhely községektől délfelé elterülő sík terület. A magyar sereg mintegy 25—28 000 fegyverest számlált, javarészt gyalogost, páncélost és könnyű lovast. A kézifegyvereket mindössze 85 ágyú egészítette ki. — A szultán kb. 75 000 katonát állított fel a síkon, javarészt puskával is ellátott janicsárt és könnyű lovast. A sereget 300 ágyú támogatta. Az ütközet 1526. augusztus 29-én délután kezdődött. A magyar gyalogság és lovasság első támadása meghátrálásra kényszerítette a török lovasságot. Brodarics István kancellár, aki jelen volt