Bándi Gábor – Dankó Imre: Képek Mohács történetéből. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 8. Pécs, 1966)

A keleti eredetű avarok első hullámai 568. után érkeztek a dunamenti területekre. Fegyverük az íj, kard, lándzsa és a kopja volt. — A környék leggazdagabb temetőjéből, mely Dunaszekcsőn került feltárásra, a mozgó, harcos, állattartó nép anyagi kultúrájának valamennyi tárgyi emléke előkerült. A népvándorlás utolsó hullámaként a honfoglaló magyarok szállták meg e dunamenti területet, mely törzsi birtok lett. 1948-ban a mohácsi I. számú téglagyár területén került elő egy honfoglaláskori temető. Az egyik sír leletanyaga, — mely kiállításra is került, — aranyozott pitykéket, csizmavereteket, övgarnitúrát, tehát a honfoglaló férfi viselet legfontosabb kellékeit, továbbá lószerszámdíszeket, zablát, kengyelt és az íj két merevítő csontlemezét tartalmazta. Géza és I. István idejétől kezdve már számos falu régészeti és okleveles bizonyítéka alapján, térképen is ábrázolható a környék településeinek sűrűsége. Az Árpád-kor legnagyobb feltárt temetőjét Majs határában ismerjük. A több, mint ezer sírós, feltárt temető leleteiből és embercsontanyagából a IX—XI. század számos, ma még meg ldatlan kérdésére kaphatunk feleletet. Mohács nevével először 1093-ban találkozunk. A falu I. László idejében már a pécsi püspökségé volt, sőt hamarosan a környékbeli püspöki birtokok központja lett. Honfoglalás és államalapítás kora (IX.—XI. század) Mohács A Duna partján, alacsony domb-kkal védett mekörnyéke a dencében alakult »villa Mohach-« középkori lakói XIII—XV. állattartással, földműveléssel és halászattal fogszázadban lalkoztak. A vár s határában előkerült vaseszközlelet, mely ekevasakat, aratósarlókat, baltát és szénahúzót tartalmaz, a fejlődő kézművesség fontos bizonyítéka. 1408-ban tűnt fel először iratanyagainkban a Civitas Mohach és az Oppidum Mohach megnevezés. Valószínűnek látszik, hogy püspöki közbenjá-