Füzes Endre – Mándoki László: Baranya népe. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 5. Pécs, 1963)

Ehelyütt is meg kell jegyezni, hogy bár a gyári termékek csaknem teljesen kiszorították a használatból a házi szőtteseket, a szövés művészete nem halt ki megyénkben. A Háziipari Szövetkezet több baranyai szövőasszonyt foglalkoztat, a hagyományos színekkel és mintákkal díszített, részben továbbfejlesztett készítményeik határainkon túl is elismerést aratnak. Népviselet (6-7. terem). A viselet a népi kultúrának az a része, amelyben a lcgszembeszökőbben nyilvánulnak meg az eltérések, különbségek. Nemcsak az egyes népek, népcsoportok eltérései, hanem az ezeken belüli társadalmi különbségek is kifejezésre jutnak a népviseletben, sőt, életkor szerint is változnak a ruhadarabok és színeik. A viselet összképe és az egyes ruhadarabok jellemző formái és díszítése alapján még pár évtizeddel ezelőtt is meg lehetett állapítani, főleg a nőknél (ugyanis a férfiviselct hamarabb kezdett polgárosulni), hogy ki milyen nemzetiséghez tartozik, sőt hová való. Ez ma már csak ritkán lehetséges, eltűnt a régi viseletek legtöbbje. A még nemrég ís hordottakat mutatjuk be vitrineinkben. A baranyai viseleteknél is eltéréseket találunk a téli és nyári ruházkodásban, ezek az eltérések leginkább a felsőruhákban jutnak kifejezésre. A felsőruhákat részben a viseletek mellett, részben önállóan mutatjuk be, jellemző díszítményeik, formáik miatt. A kihaltnak tekinthető szűcs és szűrszabó mesterség ezen emlékei sajátos, népi igényeket kielégítő tárgyak, azonban mások, mint a lakosság által készített viseletdarabok. Színkultúrájuk és formaviláguk egységesebb, fejlettebb és kifinomultabb, csak nagytáji összefüggésben állapíthatók meg eltérések, míg a népviselet egyéb tárgyai - mint már említettük - sokszor falvanként változtak. A felsőruhák változatos sorából egy délszlávoknál használatos, applikációval díszített rövid szűrt (surka) mutatunk be, amelyet férfiak és nők is hordtak, főleg ünnepen, továbbá két bőrmellényt a legtovább működött szilágyi szűcsműhely termékei közül: az egyik délszlávok, a másik magyarok számára készült. Elsősorban az Ormánságban viselték azokat a kisködmönöket, amelyeknek egyik legszebb példányát mutatjuk be Vajszlóról. A gondos kidolgozású fehér bőr alapon magasfokú művészi Ízléssel helyezték el a