Füzes Endre – Mándoki László: Baranya népe. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 5. Pécs, 1963)

Kenderszárítás és kendertörés Németiben is. Az egyetlen különbség, amit nem fáziseltolódás eredményezett: csak a délszlávoknál fordul elő a dárda (levél) alakú guzsaly. A gombolyítóknál és egyéb szerszámoknál szintén csak időbeli eltolódásról beszélhetünk, a szövést is valamennyi népcsoportnál horizontális szövőszéken végzik, vagy végezték a közelmúltban. A bemutatott szövőszéket fúró-faragó parasztemberek készítették. Az emberábrázolásos mohácsi sokac szövőszék egyedülálló, kiemelkedő jelentőségű példánya a paraszti szobrászatnak. A zsákkötöző és gatyamadzagot, továbbá a tutyitalpat a magyarok és a délszlávok szövőtáblával, a németek viszont emberemlékezet óta szövőládával készítették. A szövőláda helyenként (németek közelségében) a magyaroknál is előfordul, sőt, Mánfán egy e célokra szolgáló miniatűr szövőszéket is találtunk, ez azonban egyedi darab, egy ezermester egyéni kezdeményezése. Kendertermcléssel és feldolgozással mindenütt, lennel csak az Ormánságban foglalkoztak. A len első törésére fából faragott, hengeres törősúlykot használtak, kövön verve lazították fel a rostokat, majd a kenderszerszámoknál kisebb méretű lentörő tilóval dolgozták meg a ros-