Mándoki László: Busójárás Mohácson. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 4. Pécs, 1963)

De milyen volt régen a busójárás? Viszonylag röviden összefoglalhatjuk a busók tevékenységét, ha elhanyagoljuk az egyes leírások lényegtelen elemeit. Nagy hiba ugyanis a régi leírásoknál, hogy a farsang végén a város utcáin látható valamennyi átöltözött figurát busónak teíkintik, holott ez egyáltalán nincs így. Busónak csak a faálarcos alakoskodókat tekinthetjük, akiket a sokacok is így neveznek, ezeket kísérik 7. Busókerék - t o r c a k (JÇJO körül). a jankelék, akikne szerepe az, hogy távol tartsák az utca népét, főleg a gyerekeket, a busóktól. Hamuval, (régen, ritkán) liszttel töltött zsákjaikkal püfölték az alkalmatlankodó, őket csúfoló gyerekhadat, akiknek száján napjainkban is unos-untalan felhangzik a bosszantónak szánt kiáltás: Jankele grí, kell-e nokedli?! A többi résztvevőt, a lefátyolozott arcú nőket és a lakodalmas viseletbe öltözött férfiakat, továbbá a karneváli jellegű alakokat maskarának nevezik Mohácson.