Dercsényi Dezső: A pécsi kőtár. ( A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 1. Pécs, 1962)

arra jogosan következtethetünk Janus Pannonius itteni működéséből is. A címer a vár kaputornyára volt elhelyezve. A felirat pedig azt mondja, hogy: Ernuszt Zsigmond csináltatott engem. A képmezőben két meztelen szárnyas bajuszos genius hatszögű címerpajzsot tart. Sajnos, az érdekes faragványt újabb részek beillesztésével „megrestaurálták", így éppen a magyar bajuszos fej későbbi pótlás. A reneszánsz faragványok közül néhány kerettöredék mellett három vörösmárványból faragottat érdemes szemügyre venni. A legépebb egyben fogalmat ad a többi töredékről is. A szépen profilált kereten belül gyöngysor húzódik, majd egy hosszúnyakú váza, melyet szintén domborművei díszítettek. A legépebb darabon antik jelenet látható: kettős sípot fúvó, halfarkú kentauron lovagló meztelen puzdrás amazont. A reneszánsz emlékek sorába illeszkednek a Szathmáry püspök palotájának ablakkeretei. A XVI. sz. elején épült palota a székesegyház délkeleti tornya előtt állt és 1780-ban bontották le. Ablakait Szathmáry címere díszíti, pólyával kettémetszett címerpajzs rózsával és liliommal díszítve. A pajzsot Zsigmond császár által alapított sárkányrend címer állata övezi. A pécsi kőtár nem tartalmazza teljesen a város középkori és reneszánsz kőanyagát. Elsősorban a székesegyház faragványait állítottuk ki, azt sem teljesen, mert hiszen néhány szép sírkő (mint pl. Alsani Bálint, Zsigmond 1408-ban elhunyt diplomata püspökének sírköve) a székesegyházban maradt. Néhány szép darabunk az évek során elpusztult, vagy elveszett, mint egy kisméretű, de rendkívül gazdagon redőzött ruhában ábrázolt női alak torzója és egy püspöksüvegcs fej, melyen a bambergi dóm koragótikus stílusának legszebb hagyománya tükröződik. A pécsi szobrászat fejlődését mégis jól képviseli e kőtár, s könnyen kiegészítheti a szemlélő, ha még a Janus Pannonius Múzeum, a székesegyház előtti kőtár, de főként a Szathmáry-féle pasztoforiumot a templomban megtekinti. Pécsi szobrászatot mondottunk, noha e korszakban sem lehet a művészetet egy város kereteire, határára szűkíteni. Pécs azonban a XII. században nemcsak rendkívül gazdag volt románkori faragványokban, hanem a székesegyház építése során kialakult stílus az egész magyar fejlődést irányította. A gótikában és a reneszánszban pedig magas nívójú alkotásokkal vesz részt az egész ország szobrászati fejlődésében. Erről tanúskodik a pécsi kőtár s még valamiről. A legkisebb kőfaragványnak is szépsége mellett nagy történeti jelentősége lehet, hiszen az emberi munka révén híven tükrözi a kort, melyben készült. Összefüggéseiben pedig szemléltető képet nyújthat elpusztult, átalakított épületek szépségéről, egykori gazdagságáról. Ha a pécsi kőtár faragásain a város egykori művészeti nagyságából és ezzel az Árpád-kori magyar művészet fejlettségéből valamit megérzett, valamit megértett a látogató, akkor nem hiába épült a kőtár, melyet nemcsak a szakembereknek, hanem a szépet, a történelmet kedvelő dolgozó, alkotó embernek szántunk.