Dercsényi Dezső: A pécsi kőtár. ( A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 1. Pécs, 1962)
ahogy a figyelmes szemlélő pl. a bethlehemi gyermekgyilkosság zavarosabb megfogalmazású domborművén egy gyengébb segéd kezenyomát fedezheti » fel. Az európai plasztikának ez a két korszerű iránya alighanem nem sokkal a moissaci kolostor díszítésének befejezte (XII. sz. eleje) után megjelent Pécsett. A művészi kapcsolatok mellett igen érdekesen vallanak ezek a domborművek saját korukról, e korabeli emberek életéről, ruházatáról, felszereléséről is. Mária és Heródes bizáncias trónszéke a délfrancia bútorok keleti formájáról árulkodik. A három király álmának ábrázolásán pompásan hímzett ágytakarót látunk. Az angyalok, Isten ruházata az előkelők paszomántokkal, gyöngyökkel díszített gazdag öltözékét állítja elénk. Gyakran látni finoman díszített cipőt, de az egyszerű emberek saruját, lábszárkötését is. Sokkal ritkább az emberi test, különösen a ruhátlan emberi test ábrázolása: egyedül a bűnbeesés és a feltámadás jeleneténél engedte meg az egyház az akt ábrázolását, ennek megfelelően a művészek nem ismerik sem az emberi test felépítését, sem ábrázolásának mesterfogásait. (Jellemző, hogy a bűnös Ádám feje, arca sokkal élethűbb, mint a vázlatosan, ügyetlenül megformált teste.) Kevés emberi fej maradt ránk épen, mert a törökök, amit elértek, azt leverték. Az Iszlám ugyanis tiltotta az ember ábrázolását. Az a műhely, mely a lejáratokat díszítette, még néhány domborművet is készített, mint pl. a világot jelképező almát tartó angyal alakját, mely a pécsi plasztika legépebb és legjellemzőbb darabja. (Az egyik gótikus pillér alapjából került elő, jelezve, hogy a román stílusú domborművek pusztulása már korán, legkésőbb 1500 körül megkezdődött). Ugyancsak ide tartozik a kárhozottak sematikusan megfogalmazott négyes meztelen félalakja. Egész más világ a népoltárt építőjnűhely dí sz ítő kedvű világa. Itt az emberi alak teljeseri hiányzik, az állatvilágot is csak két oroszlán Tcépviseli, melyek nem törődnek a nehézkedés törvényével, felfelé ágaskodnak s szájukból díszes inda áramlik. A ránkmaradt töredékekből összeállítható négyzetalakú helyiség úgy látszik elől nyitott, két oldalon pedig áttört lehetett, negyedik oldalával a szentély falához támaszkodott. Ez előtt a fal előtt állt az oltár. Az a leglényegesebb, hogy a kis helyiséget bordás keresztboltozat, tehát a román stílusú építészet legjelentősebb technikai újítása szerint fedték, tetejét pedig" pikkely szerű Jaragás ^borította/ Jellegzetes viszont, hogy a falakat, az íveket, de magukat a pilléreké? és a boltozat'bordáit is elborítja a díszítés, nemcsak faragott, hanem élénk színekkel festett^^kítmény. Az inda, a palmettalevél, a legkülönfélébb alakú szalagfonat díszlik itt minden tenyérnyi helyén páratlan változatossággal, Ötletes csoportosításban. A laposan faragott ornamentális díszítés hatását kékjimj^arajryjs^ín ek mé g fokozták s bár ránk ä festés csak foltokban, töredékekben maradt, eredetileg valószínűleg teljésen élfedtë" a kő teljes felületét, az eredeti textúráját. H
