Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK - Nagy Gábor: Az eltűnt legénység – Muhin Gárda-százados és legénységének utolsó bevetése
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 424 Nincs ez másképp a Harkány (Baranya megye) határában 1944 júniusában lezuhant szovjet repülőgép történetével sem. Az esemény régóta ismert volt (3. ábra), de a helyi levéltárakban fellelhető csekély számú dokumentum nem vitt közelebb a történet részleteihez. Az utóbbi években sikerült egyre gyümölcsözőbb kapcsolatot kialakítani az orosz levéltárakkal és kutatókkal, így segítségükkel végre megnyílhatott az út az érdemi kutatásokhoz. Az eset okán 2009-ben látogattam el első alkalommal Harkányba, hogy szemtanúkat keressek, és új információk birtokába jussak. Nagylelkű segítőm, Dezső László helytörténet kutató segítségével az események felgyorsultak, és némi kényszerszünet után 2012 végétől megkezdődhetett a kutatás. Ennek eredményeként 2015 végére sikerült fényt deríteni a gép és a legénység sorsára. A történelmi háttér 1 A jugoszláviai partizánalakulatok ellátását célzó átrepülések 1944. február 19-től egészen a 3. Ukrán Front térségbe érkezéséig kisebb-nagyobb megszakításokkal, de lényegében folyamatosan történtek. Az átrepüléseket (ún. „Tito-járatok” vagy „Tito-buszok”), amelyek az utánpótlás szállításokon kívül ügynökök, partizánok és sebesültek szállítását, illetve evakuálását is magában foglalta, alapvetően a szovjet Távolsági Légierő, 4. Távolsági Gárda-repülőhadtestének (továbbiakban GvAK DD), 5. Távolsági Gárda-repülőhadosztályának (továbbiakban GvAD DD), távolsági (Gárda)ezredei (továbbiakban GvAP DD, illetve AP DD) (14., 22. GvAP DD, illetve a 337. AP DD) hajtották végre. Gépeik az amerikai gyártmányú, szállításra átalakított és a nagy távolságú repülésekhez szükséges kiegészítő üzemanyagtartályokkal felszerelt North American B-25C-D-24 NA, D-30 NA, illetve B-25J-NA „Mitchell” közepes bombázórepülők voltak, (1. és2. ábra) amelyek kezdetben a Kijev melletti, majd később romániai bázisaikról indultak útnak. 1944 júniusától ezt egészítette ki egy kisebb repülőcsoport, amely 1944 nyarán Jugoszlávia és a dél-olaszországi Bari között tevékenykedett 12 db Jakovlev Jak-3, illetve Jak-9D távolsági kísérővadásszal, valamint 12 db Douglas C-47A típusú szállítógéppel, de ezek tevékenysége kívül esett Magyarország jelenlegi határain, és 1944 őszén pedig visszatértek a Szovjetunióba. A különleges feladatra kijelölt, válogatott gépszemélyzetek 1944. február 10-én érkeztek meg ukrajnai repülőtereikre, ahonnan a jugoszláviai misszió legelső, s teljes kudarccal végződő bevetésére kilenc nappal később, 1944. február 19-én került sor, amelyen öt B-25-ös gép vett részt. 1 Horváth alapján.
