Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
NEMZETKÖZI KUTATÁSOK - Walterné Müller Judit: „Oroszföldön meggyötörve – Aranyló hagymakupolák vigaszában”. Elhurcolt magyarországi fiatalok szovjet kényszermunkán 1944–1949
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 560 További lényeges különbség a lágerek Szovjetunión belüli elhelyezkedése között volt. Míg a GUPVI-lágerek túlnyomó többsége a birodalom európai részén, nagyvárosok közelében helyezkedett el – ezen belül is leginkább a dél-ukrajnai Donyec-medencében (korabeli nevén Donbaszban), az Urál környékén, a Krím-félszigeten lévő szén és vasérc bányák közelében és a Kaukázus vidékén –, addig a GULAG-lágerek dominánsan az Urálon túli, az ázsiai, szibériai területen voltak megtalálhatók. A GULAG-rabok közül sokan szabadulásuk után sem térhettek haza, hanem „szabad munkásként” tovább kellett dolgozniuk a láger környékén. ( Márkus 2012: 32.) Ma az egyetlen fennmaradt, múzeumként látogatható GULAG-tábor az Urál permi régiójában, Kucsino község közelében található PERM-36 néven. Innen az utolsó rabokat csak Gorbacsov idején, az 1980-as évek végén engedték szabadon. (2. ábra) 1. ábra: Az NKVD (Belügyi Népbiztosság) felügyelete alá tartozó lágerrendszerek jellemzői (forrás: Bognár 2009: 55.)
