Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
NÉPRAJZ - Pulszter Zsuzsanna: Húsz éves a Baranya népművészete című állandó kiállítás
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 482 téremmel díjazták. Hogy húsz év egy állandó kiállítás életében hosszú időnek számít-e, erre a válasz minden bizonnyal: igen. Nagyon hosszú idő. Egy múzeum életében is nagy periódus, s ekkora időtartam alatt számos társadalmi, gazdasági, technológiai, hatalmi-politikai változást érhettünk meg. Írásom e megváltozott viszonyok tükrében a kiállítás koncepcióját, megvalósult tárgyi világát, a benne rejlő értelmezési és újra-értelmezési lehetőségeket hivatott bemutatni. Egy-egy kiállítás létrejöttét és koncepcióját akkor lehet összefüggéseiben megérteni, ha ismerjük azt a kontextust, ami meghatározta a készítés körülményeit. Mivel minden kiállítás alapja a múzeumi gyűjtemény maga, néhány sor erejéig a gyűjtemény kialakulásáról és összetételéről is érdemes említést tenni. Az állandó kiállítások reprezentatív jellegük mellett ( Wilhelm 2015 : 130 .) mindig az uralkodó tudományos paradigmának és korszellemnek adnak teret, így egyegy tárlat legalább annyit árul el a készítés társadalmi-kulturális miliőjéről és a készítőkről, mint a bemutatni szándékozott anyagról. Ugyanakkor az állandó kiállítás hosszú időre meghatározza a múzeum önmagáról festett képét is, s tulajdonképpen a legmarkánsabb kifejezője a múzeum identitásának. Wilhelm Gábor érzékletes példájával: „ha egy művészeti múzeum a képek, szobrok múzeumaként határozza meg önmagát, az állandó kiállítás képekből és szobrokból fog állni. Ha az önképe ennél szélesebb, és a művészeti világ egésze benne van, akkor megjelennek benne gyűjtők, mecénások, alkotók, stb.” ( Wilhelm 2015 : 132 .) A Néprajzi Osztály gyűjteményének kialakulása, összetétele A Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályának gyűjteménye a 19. század néprajzi hagyományán alapul, amikor a gyűjtők tárgy-gyarapításának elsődleges szempontját a tárgyak esztétikuma és/vagy archaizmusa jelentette. A néprajztudománynak kialakulásától kezdve hosszú időn keresztül az ősiség és a nemzeti jelleg keresése volt zászlajára tűzve ( Kósa 2001 ). Gyűjteményünk kialakulásának történetében az első jelentős momentumot az 1907-es Pécsi Országos Ipar- és Mezőgazdasági Kiállítás kapcsán jegyezhetjük, ennek nyomán került a Városi Múzeum gyűjteményébe a kiállításon bemutatott ormánsági szoba, konyha és gazdasági épületek anyaga a környék viseletét bemutató darabokkal egyetemben. Az 1938-ban létrehozott Baranya Vármegyei Múzeum alapításakor Igaz Lajos 1930-as évek elején végzett néprajzi gyűjtéseinek anyagával bővült ez a gyűjtemény. Ezt követően a 20. század folyamán folyamatosan új és új tárgycsoportokkal gazdagodott a Néprajzi Osztály a rendszeres múzeumi gyűjtések nyomán, a legjelentősebb mind közül mégis a Zsolnay nővérek, Júlia és Teréz által az 1870-es évektől gyűjtött néprajzi tárgycsoport – több mint tízezer textil és mintegy százötven kerámia –, amelynek a múzeumba kerülésével vált tekintélyes értékűvé és méretűvé a kollekció ( Begovácz – Burján –
