Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK - Nagy Gábor: Az eltűnt legénység – Muhin Gárda-százados és legénységének utolsó bevetése
Az eltűnt legénység 431 már korábban rábukkanhatott a pilótára, mert mire a csendőrök megtalálták, az ejtőernyőjét már levágták és elvitték, a sebesültet pedig magára hagyták. A csendőrök keresték az illetőt, aki ellopta az ernyőt, de nem találták meg. A Hesz-tanyán, aminek a közelében a gép roncsai hevertek, volt egy illető, akit a csendőrök utasítottak, hogy a lovas kocsijával menjen el a pilótáért. A szekeret vastagon megrakták szalmával és úgy indultak el. Egy sátorvászonra fektették, és azt a négy sarkánál megemelve tették fel a szekérre és a harkányi úton hozták be. A roncsoknál, ahol mi is ácsorogtunk, megálltak. Láttam a pilótát, ott vitték el tőlem 10 méterre. Az ejtőernyő hevederei még mindig rajta voltak. Csúnyán meg volt égve, főleg a két lába az nagyon. Később másoktól hallottam, hogy beszéltek hozzá, próbálták kérdezni, mert volt, aki tudott oroszul, de annyira meg volt égve, hogy beszélni sem tudott. Ezután a csendőrök kíséretében elvitték a harkányi orvoshoz, dr. Saortai Árpádhoz, aki ellátta. Később hallottuk, hogy a csendőrök ezután a pécsi kórházba vitték. Azt is mondták, hogy 3-4 nappal később állítólag belehalt a sérüléseibe. Nem tudom biztosan, de szerintem azt a két holttestet, amit láttam, azt ott a helyszínen temették el. Volt itt Harkányban akkoriban egy cigány, Pörgős Sebőknek hívták. Őt bízták meg az efféle ronda munkákkal. Ő tisztította a pöcegödröket, ő volt a sintér. Úgy tudom őt bízták meg azzal, hogy temesse el a két felismerhetetlen emberi torzót.” Kutatás a roncsok után Derner Tamás barátom és kutatótársam segítségével 2015. július 18-án vizsgáltuk át a helyszínt. (5. ábra/ 1–3) A roncsok behatárolására a hagyományos terepbejárás – vizuális felderítés – mellett, egy fémkereső műszert is segítségül hívtunk. A szemtanúk által elmondottak alapján a terület a Pécsről Harkányba vezető 58-as főút keleti felén található, néhány száz méterre a városhatárt jelző táblától északra – tehát még Harkány külterületén –, a katolikus és református temetőkkel pontosan átellenben, amelyek a főúttól nyugatra találhatók. A vizsgált terület déli része a kutatás időszakában nyugalmi időszakban lévő, művelés alatt álló föld volt. A terület északi szélén egy friss telepítésű szőlős húzódik, majd ettől északra ismét egy nyugalmi időszakban lévő művelt föld. A kutatást a legdélebbre eső és egyben a legnagyobb földterületen kezdtük, a szemtanúk által megjelölt sávban. A több órán át folytatott műszeres vizsgálat nem vezetett eredményre, ezért a kutatási területet kiszélesítettük keleti irányba. Első leletünkre a föld és az azt északról határoló szőlőültetvény közötti út mellett bukkantunk. A Browning 0,50 kaliberes (12,5 mm) védőgéppuska egy szétrobbant lőszer hüvelyére. Sajnos, mint később kiderült ez is maradt az egyetlen egyértelmű bizonyíték. (6–8. ábra)
