Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK - Nagy Gábor: Az eltűnt legénység – Muhin Gárda-százados és legénységének utolsó bevetése
Az eltűnt legénység 429 Szontág Károly visszaemlékezése ( Magó 2012 alapján): „A háború alatt éjszakánként sokszor hallottuk, ahogy a „Tito-buszok” repültek Jugoszlávia felé. Egy éjszaka az egyik gépet lelőtték, mely Máriagyűd és Harkány között zuhant le. Pécs keleti szélén láttam a gépet a levegőben, ami erősen égett. Másnap 3-4 összeégett holttestet találtak, egy embert pedig a pécsi kórházba vittek, és az ágyát folyamatosan őrizték. Meg akartuk látogatni a pilótát, de nem engedtek hozzá.” I?. Nagy Lajos az egykori földtulajdonos fiának visszaemlékezése: „1942-től jártam a gyűdi elemibe. Akkor negyedikes voltam. Emlékszem, délután jöttem haza az iskolából biciklivel Gyűdről. Az útról láttam, hogy a mi földjeinken hevernek a roncsok. Hatalmas területen szóródott szét, apró darabokra hullott. Sok helyen még füstölgött. Láttam a három pilótát is, akiknek teste szintén még füstölgött. Nem nagyon időztem ott, felkavaró, megható és szomorú látvány volt. Ez valami szállítógép volt, mert a roncsok mellett kupacokban mindenféle élelmiszer hevert. Odarohantam az egyik kupachoz, és a zsebembe raktam 2 db konzervet. Ezután elsiettem. A roncsok a mai ravatalozó épülettel szemben, a Pécs-harkányi út túl oldalán voltak, onnan kb 100 méterre. A gyűdi út akkoriban a ravatalozóval szembeni vonalban futott megközelítőleg.” Kovács József visszaemlékezése: „Akkoriban ilyen fiatalon is levente alapkiképzésen kellett részt vennünk. Épp egy ilyenen voltam azon az éjjelen is Gordisán. Láttam, ahogy a gép Harkány felett lezuhant. A földön tovább égett, és a sötét éjszakában tisztán lehetett látni a távolban égő tüzeket. Azért tüzeket, mert több darabban égett a földön. Másnap reggel úgy döntöttük, megnézzük, de reggel nem egyenesen odamentünk, hanem előbb felmentünk a hegyre, hogy egy kicsit borozzunk. Délelőtt értünk oda. (Józsi bácsival kiautóztunk a helyszínre, itt folytatta tovább a történetet.) A gép roncsai a Harkányi országút keleti felén hevertek, az egykori Hesz-tanyától északra a szántóföldön, az úttól 10-20 méterre. De nagyon nagy területen szóródott szét. Több darabban hevert, amelyek közül több is elégett. Az egyik nagyobb darab kb. az út kanyarulatába esett. Ez olyan plexivel borított nagy darab volt tudja, amiben ülnek és vezetik a gépet. (Vittem néhány fotót magammal B-25-ösökről és ezeken egyértelműen felismerte az üvegezett orr részt.) Ez nem égett el, de teljesen össze volt törve. Jól emlékszem, mert állandóan plexidarabokra vadásztunk. Más bámészkodó is volt ott. Ők mondták, hogy a túloldalt vannak a halottak. Ezeket nem mentem oda megnézni. Nem akartam látni. Az út túloldalán, tehát a nyugati felén, a temető és a főút között, búzatábla volt. Láttam, hogy a búzában ki van taposva egy nyom, amin nyilván korábban bementek a halottakhoz. Azt mondták, hogy ez a gép Jugoszláviába partizánoknak szállított