Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK - Josef Schwing: Bolyongó helynevekről. Megjegyzések Tóth Endre „Pécs Quinqueecclesie nevének eredetéről” című cikkéhez
Bolyongó helynevekről 409 D O.II.165 Ez az első birtokmegerősítés, amelyre az Arnolfinum bemutatása mellett került sor 977. október 1-jén Passauban, II. Ottó császár nevéhez fűződik. A névfelsorolás hiányossága és a pergamen esetleges átdolgozásának nyomai találgatásokra adtak okot. Néhány körülmény amellett szól, hogy az oklevelet röviddel bemutatása előtt, talán ott helyben, Passauban diktálta valaki (vö. Erben 1909 : 57. köv.). Amikor a pergamen végére értek, a szerzők kénytelenek voltak megrövidíteni az arnolfinumi szöveget, ezáltal a felsorolásból kimaradt 23, az Arnolfinumban szereplő karantán birtok, és az okirat végén már alig tudtak helyet szorítani a pecsétnek (rossz helygazdálkodás). 9 Ebben keresendő a lekaparás oka is. Jóllehet az eredmény nem lehetett kielégítő Salzburg számára, az oklevelet valószínűleg idő hiányában mégsem írták újra, hanem bemutatták megerősítés céljából. Azonban sok minden arra utal, hogy a karantán birtokigények kihagyása utasításra történt, s ezért nem zárhatjuk ki a hatalompolitikai okokat sem (vö. Erben 1909 : 74 . ). Szeptemberben, röviddel a birtokmegerősítés megírása előtt száműzték Ottó császárnak a harcokban alulmaradt ellenlábasait, Civakodó Henriket és Karintiai Henriket. Lehetséges, hogy a császár már ekkor is azt tervezte, hogy unokaöccsének, Wormsi Ottónak adományozza Karintiát, amire 978 elején sor is került, így visszaállította a karantán birtokrendezést (vö. D O.III.1). Ez a Salzburg számára nem kielégítő szabályozás ösztönözte Friedrich érseket arra, hogy 982-ben Tarentben újfent megerősítést kérjen II. Ottótól (D O. II.275), amelyben az Arnolfinumnak a D O.II.165 oklevélből hiányzó karantán helynevei is teljes körben megjelennek. A császár szorult helyzetben volt, az érsek pedig kihasználta a körülmények teremtette kedvező lehetőséget. Számottevő katonai erővel vonult fel, s ellenszolgáltatásként a császár megadta a kívánt birtokmegerősítést. A karantán birtokok – egy névvel bővítve – mind megtalálhatók a D O.III.1 oklevélben is (vö. Erben 1909 : 73.). A D O.II.165 valódiságát és keletkezési idejét illetően túlnyomórészt egyetértettek a kutatók, mígnem Koller előállt azzal a feltételezésével, miszerint az oklevél teljes eredeti szövegét utólag lekaparták, hogy egy újabb változatnak adjanak helyet ( Koller 1970: 65–71.). A beavatkozás szerinte csak a keltezést és a pecsétet kímélte meg. 10 Koller szerint az oklevelet Salzburg változtatta meg saját javára a 11. század közepén, amikor III. Henrik császár beavatkozott a ma9 E nevek közül 14 előfordul a D LD.102 oklevélben. 10 A D O.II.165 keltezési sorát ugyanaz az írnok írta, akinek a kézírása két további, ugyanabból az időszakból származó oklevélben is megjelenik. (vö. Erben 1909 : 47.)
