Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Buzás Gergely: A szászvári vár régészeti kutatása
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 394 Ebből az építési periódusból származik az épület barokk fedélszéke is. A középkori oromfalakat visszabontották az új, 45 fokos, kontyolt tetőhöz igazodva, az oromfalak közepén kis ajtókat, mellettük pedig két-két ovális padlásablakot vágtak a falakba (12. ábra/ 4–5). A kilencedik építési periódus feltehetően az 1770-es évekre, az új plébániatemplom építésének idejére keltezhető, amikor a még viszonylag jó állapotban lévő nyugati palotaszárny kivételével a település központjában álló várromokat eltüntették, és a belőlük kibontott építőanyagból felépítették az új templomot, valamint a nyugati palotaszárnyból kialakított plébánia épületét. A tizedik építési periódus A plébániaház 18. századi barokk átépítését követően még két jelentősebb átépítésen esett át. A pince belsejét valamikor jelentősen feltöltötték, feltehetően a megemelkedett talajvíz miatt. Már a pince megemelt szintjébe alapozták bele azt a T alakú válaszfalat, amelyre az épület belsejét két traktusban elhelyezett hat helyiségre tagoló válaszfalait alapozták. A válaszfalak építésével egyidejűleg a pincét csehsüveg-boltozatokkal fedték le. A földszint ekkor még sík födémet kapott, akárcsak az emelet, ezt onnan tudjuk, hogy a középfőfalon, a földszint későbbi boltozatai felett, az emeleti padlószint alatt egy foltban megmaradt a fehérre meszelt belső vakolat. Az új válaszfalak építése miatt teljesen lebontották a 18. századi északi válaszfalat, és a középkori déli válaszfalnak a keleti felét, csak a nyugati felét tartották meg. A keleti torony mögötti keskenyebb tér folyosó lett. Innen nyílott az épület északi és déli végében kialakított két-két szoba, valamint a középső rész nyugati traktusát elfoglaló konyha. A folyosóról a konyha mindkét végébe nyílt egy-egy ajtó (25. ábra/ 5). A konyha déli, középkori válaszfalának közepén, az újonnan épült északi válaszfalának pedig a nyugati felén alakítottak ki egy-egy ajtót. A helyiség északi felében nyitott tűzhely épült, mögötte pedig az északkeleti sarokban egy fűtőfülkét alakítottak ki, ahonnan az északi szobák belső sarkaiban elhelyezett kályháikat lehetett fűteni. A déli szobák közti válaszfalban is helyet kapott egy fűtőkamra, amely valószínűleg szintén a konyhából nyílhatott. Az emelet hasonló tagolású, mint a földszint, itt azonban a konyha felett egy nagyobb szoba kapott helyet, a belső falsarkokban kialakított félköríves alaprajzú, kosáríves záradékú kályhafülkék mögötti fűtőkamrákat pedig a keleti folyosó két végében elhelyezett kőkeretes ajtókon át lehetett elérni. A szint csapos gerendafödémje ma is megvan, és a mostani helyreállításig fennmaradtak a nád stukatúrra vakolt, tükrös, holkeres mennyezetvakolatok részletei is. A kályhafülkékben eredetileg zöldmázas, kerek alaprajzú klasszicista kályhák álltak, amelyek közül
