Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Buzás Gergely: A szászvári vár régészeti kutatása
A szászvári vár régészeti kutatása 379 Pontosan nem keltezhető 15. századi építkezések A vár keleti részén a 15. század folyamán több építkezés is történt, amelyek pontos keltezésére egyelőre nincs lehetőségünk, ezek akár az északi palotaszárny építésével egyidejűleg, de annál később is lejátszódhattak. A keleti falszoros A 14. századi keleti külső körítőfallal párhuzamosan, attól 8 méterrel kijjebb egy 1 méter vastag kőfalat tártunk fel (3. ábra/ 1–2). E fal déli végét már 2002-ben megtalálták: a fal derékszögben befordult, és a korábbi külső várfal délkeleti sarkához épült hozzá. A déli oldalon a fal alapozási szintje 10 cm-rel magasabban van, mint a kaputorony küszöbe és a belső várudvar Zsigmond-kori szintje. A falon belül ehhez a szinthez képest több, mint 1 méterrel mélyebbre ástunk, de a falhoz tartozó járószintet még itt sem értük el, ám a betöltés egyik szemetes rétegében Mátyás király 1471–1488 között vert obulusa került elő ( Nagy 2014: 4.). Valószínűleg a régi és az új körítőfal közötti falszoros eredetileg egy árok leehetett, amelyet a Mátyás-korra részben feltöltöttek. A fal a Mátyás-kornál így valószínűleg korábbi lehet, de pontos keltezésére egyelőre nincs adatunk. Az északi külső várudvar Még kevesebb ismeretünk van a vár első külső falrendszerének keltezéséről. E falrendszernek csak kevés részlete ismert, így még alaprajzi elrendezése is kérdéses. A külső erődítés valószínűleg két különböző korú elemből állt össze. A harmadik periódusból származó külső várfal északnyugati sarkához észak felől egy 100–120 cm vastag, 970 cm hosszú várfal épült hozzá. E fal egy 110 cm-es falvastagságú, 6 méter külső átmérőjű, befelé nyitott, háromnegyed kör alaprajzú saroktoronyhoz köt be. A torony magasabban álló nyugati felén az alsó szint délnyugat felé néző, kifelé tölcséresen táguló oldalú, téglával körülfalazott lőrésének egyik oldala került elő. A toronyfal belső falsíkjába befalazva egy másodlagos felhasználású faragott követ találtunk. A kő feltehetően eredetileg egy támpillérfedkő lehetett, amelynek felső rézsűjén egy koronás fejet faragtak ki. A másodlagos felhasználás során a dombormű kiálló részét nagyrészt lehasították, de a fej kerek körvonala, szétálló fülei és a korona három ágának lenyomata megmaradt (19. ábra). A torony romjai fölé emelt újkori gazdasági épület alapozásából, a torony belsejének területén előkerült egy másik faragott kő is, amelyet egy ugyanolyan támpillér-fedkőből alakítottak ki, mint amilyen a királyfejes faragvány volt. Ezt
