Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Buzás Gergely: A szászvári vár régészeti kutatása
A szászvári vár régészeti kutatása 363 dala rézsűs lehetett, ugyanis a szárkövön nincsen profilmegállítás, azt minden bizonnyal a könyöklő rézsűjére metsződött rá. Profilját két homorlat közé helyezett horonnyal tagolták, a külső homorlatot kívül keskeny élszedés zárta le. A belső oldalon falc fut körbe. Hasonló profilú ablakkeret-töredékek máshonnan is előkerültek a régebbi feltárások során, ezek közül egy szárkő darabot egy korábbi rekonstrukció során beépítettek az északi homlokzat földszinti, nyugati ablakába, egy keresztosztós ablak öt elemét a kőtár kiállításon helyeztük el. Ennek szemöldökköve is megvan, a függőleges osztó profilcsatlakozásával. Itt jól látható, hogy a hátsó falc az osztókon is végigfutott. Két másik keresztosztós ablaktípus keretelemei is ismertek a vár kőanyagából. Ezek is tufából készültek, hasonlóan az első periódus összes in situ kőfaragványához. Ezek könyöklője is kifelé rézsűs megoldású, ugyanakkor szárkő és szemöldökkő profilja eltér az in situ darabokétól. Egy gazdagabb típus osztóit homorlatok közé fogott éltaggal profilálták. Ez az osztóprofil fut körbe a szárköveken és szemöldökkövön, és ehhez csatlakozik a bélletek homorlat, horony, homorlat profilja. Ilyen töredékek alapján rekonstruálták a korábbi helyreállítás során az épület emeleti keresztosztós ablakait, és néhány darabot be is építettek az északi homlokzat keleti ablakába. A másik, egyszerűbb keresztosztós típus profilja homorlatok közé fogott lemezzel tagolt osztóprofilból és egyszerű rézsűs bélletprofilból áll. Két, eltérő tagozatméretű példányának rekonstrukcióját a mostani helyreállítás során a negyedik építési periódusból származó északi palotaszárny udvari, emeleti homlokzatán állítottuk fel kőtárszerű bemutatásban. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy ennek a két, in situ darab nélküli ablaktípusnak eredeti helye hitelesen nem állapítható meg, így az sem dönthető el, hogy pontosan melyik építési periódusban készültek. Az udvarházat igen gondos kőfaragómunkával emelték. Nemcsak az ajtó és ablakkeretek, hanem a nyílások belső fülkéi is faragottkő-keretezést kaptak, ami igen szokatlan megoldás. Az ablakkeretek jellegzetessége, hogy a profil lábazat nélkül metsződik rá a rézsűs könyöklőre. A keresztosztós kereten megfigyelhető nyomok arra vallanak, hogy közvetlenül a kőkeretbe illeszkedtek. Ezek a jellegzetességek a keresztosztós ablakok első generációira jellemzőek. Különösen a profilmegállítás formája: a lábazat hiánya és a rézsűs könyöklő jellemzően korai forma, Közép-Európában a 14. század közepén megjelenő keresztosztós ablaktípus első generációira jellemző: a szászváriakkal profilban is teljesen megegyező példákon figyelhető meg IV. Károly prágai hradzsinbeli és karlsteini építkezésein, majd egyszerűbb profillal az 1360–70-es években épült zólyomi és véglesi várakon ( Buzás – Orosz 2010: 48–52.). Szintén a nem sokkal a 14. század közepe utáni keltezés felé mutat a pincegádor ajtaja, amelynek pontos párhuzamát ismerjük a visegrádi királyi palota 1350-as évekre keltezhető nyugati palotaszárnyából.
