Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Buzás Gergely: A szászvári vár régészeti kutatása
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 350 Régészeti kutatások Az 1980-ban G. Sándor Mária és Gerő Győző által megkezdett és a 2005-ig folytatott régészeti kutatás kimutatta, hogy a 18. század végén és a 19. század elején kialakított plébániaház azonos a középkori kastély főépületével. Munkájuk során megkutatták a plébániaházat és a kastély gazdasági épületeit és kerítésfalát, amelyekben a középkori vár magasan álló falmaradványait ismerték fel, az udvar területén pedig a vár 18. században lebontott további épületrészeit tárták fel. A régi plébániaépület udvarán, a vastag újkori feltöltés alatt megtalálták a plébániaházhoz északnyugat felől L alakban csatlakozó középkori palotaszárnyat, a tőle délkeletre álló kaputornyot, több melléképületet, és egy belső várfalöv kerek saroktornyát, a plébániával keletről szomszédos területen pedig a vár keleti szárnyának déli végét és a belső kerítőfal egy másik saroktornyát ( Gerő 1999). 2013. június 11. és július 5. között a belső vár északkeleti sarkának vizsgálatára, a szászvári önkormányzat telkén, a korábbi iskola lebontott kazánháza helyén, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. megbízásából a pécsi Janus Pannonius Múzeum alvállalkozójaként tervásatást végeztünk (3–9. ábra). A régészeti kutatás során feltártuk a belsővár keleti épületszárny és a hozzá kívülről kapcsolódó épületek északi felét. A teljes épületszárny feltárására nem volt lehetőség, mert felette keresztben a régi iskolaépület még állt. ( Buzás 2013/a., Nagy 2014) A kutatás folytatására 2015–2016-ban, a vár műemléki helyreállítása során nyílt mód (10–11. ábra), régészeti megfigyelés keretei között, amelyet a pécsi Janus Pannonius Múzeum munkatársaival közösen végeztünk. A kutatások nyomán ma már sor részletében fel tudjuk vázolni szászvári vár építéstörténetét (1–2. ábra).
