Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Gábor Olivér: Az avarok meghatározása és mitológiája
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 320 Felső-Tisza-vidék). 62 Ekkor az avarokat már alig lehetett saját politikai alakulattal azonosítani, az első szláv államok viszont születőfélben voltak (morvák, horvátok, bolgárok). A morva állam elitje még részben a korábbi avar hatalmi gesztusokat is imitálhatta, 63 de a források mégsem tekintették őket avarnak, és már azok alattvalóinak sem. A Bizánci Birodalom politikai és kulturális szempontból egyaránt erős és befolyásos nagyhatalmi tényező volt a 6–7. századi Európában. A vele szomszédos avar kaganátus gazdaságilag mindenképpen függött tőle ( Pohl 1998: 20.) és utánozta is ( imitatio imperii ), ezért nevezhető bizánci peremkultúrának ( Bálint 1995, Bálint 2011: 7.). Ugyanakkor ez a külső nézőpontú meghatározás ( Vida 2009: 112–113.) nyilván nem tekinthető a kaganátus egyetlen vagy fő jellemvonásának. 64 Bizánc kirablása és adóztatása mellett a türkök elől menekülő avarságnak területszerzés is célja volt. Ezt először valóban Bizánc irányította, hiszen az Al-Dunánál nem engedte be őket a Balkánra. A Justinianus császár által felkínált Pannonia Secunda helyett azonban az egész Kárpát-medencét elfoglalták, felborítva a Bizánc által oly sokáig fenntartott gepida-langobárd hatalmi egyensúlyt ( Menander 443–444., Szádeczky-Kardoss 1992: 22.). Sir- mium avar kézre jutása pedig már biztosan nem bizánci szándékot tükrözött. ( Pohl 1998: 18.) 65 A minőségi váltás lehetősége 626-ban mutatkozott meg, hiszen Konstantinápoly ostromával az avarok világosan jelezték, hogy nem Bizánc „kistestvérei”, hanem „örökösei” szeretnének lenni. Összegezve, az avarok régi-új definiciója 66 nyelvi és antropológiai meghatározás nélkül a következő ( Bálint 2011: 6., Szűcs 1992: 152.): Az európai avar nép/kultúra a Kr. u. 6–7. század folyamán a Kárpát-medencében született 62 Ezeket az „avaroszláv” jelenségeket nem avarként vagy szlávként érdemes meghatározni, hanem éppen lezajló átmeneti (akkultúrációs) folyamatként. Az etnogenezis egyrészt saját jellegek kialakulása, másrész idegen szokások átvétele ( Pohl 1998: 22–23.). 63 Szvatopluk nem preferálta a szláv nyelvet ( VIII. János pápa levele ), ellenséges volt a szlávokkal ( Fuldai évkönyvek AD 892-896 Horváth 1986 210-212) –Ibn Ruszta szerint pedig ménese volt és kancatejet ivott, valamint vezető embere a zsupán volt ( Czeglédy 1986 94 Fügedi 1946: 325–326.). 64 Az egyes népek létrejöttét is külső hatásokkal magyarázó teóriák divatosak a kora középkor kutatásában. Eszerint a szlávok esetén Justinianus császár al-dunai védvonala kovácsolta volna össze a szláv elitet ( Curta 2001), illetve a Morva Birodalom végső soron Avar Kaganátus hatására született volna meg ( Fügedi 1946). A germánok esetében a Római Birodalom hozta létre a germán államokat ( Brather 2006: 57.), vagy még szebben megfogalmazva a germánság volt Róma legidőtállóbb alkotása ( Geary 1988: VI., Pohl 1998: 18.), ami persze nem újdonság, hiszen tudjuk, hogy Athawulfnak már az 5. század elején szándékában állt létrehozni egy gót birodalmat ( Gothia ) a Római Birodalom helyén ( Orosius VII: 43.2., Jordanes Getica: 147, 152., bővebb szakirodalommal: Kiss M 2008: 110., 115.), mégis érdemes elgondolkodni azon, hogy ha ezt az állítást Patrick J. Geary helyett először egy német régész írta volna le, akkor nem tűnt volna-e nacionalistának? 65 A kagán Bizánccal való viszonya messze nem hasonlítható a germán királyok Rómától való korábbi függőségéhez. 66 Jelen esetben az avarok rövid, szócikkszerű, lexikális meghatározása a cél, hiszen anyagi kultúrájuk régészeti elkülönítése – mint ahogy fentebb említettük – már megtörtént.
