Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Tóth Zsolt: Régészeti kutatások Sopianae északi temetőjében: az I. számú Cella Trichora 2013–2014. évi kutatásának eredményei
Régészeti kutatások Sopianae északi temetőjében... 295 A Dráva–Száva közén 796-tól lehet keresztény hittérítő tevékenységgel számolni. Ezen térítő munka során kerülhetett elvi szinten először a Karoling Birodalom látókörébe az egykori Sopianae ókeresztény temetője és a megtérítendő lakosság a két terület közelsége és a területek között feltételezhető kapcsolat miatt. A Dunántúl területe a salzburgi érsek térítési területéhez tartozott. Valószínűsíthetően éppen a misszióban részt vevő klerikusoknak köszönhető az egykori ókeresztény temető jelentőségének felismerése. Ez volt az a dolog, amely maga után vonta, hogy az egykori ókeresztény temető területe településként kezdett el funkcionálni. A megtérítettek települése a keresztény szakrális helyen létesült. A Quinque Basilicae – Öt templom nevet is nagy valószínűséggel a hittérítők adták a kor viszonyai szerint templomként beazonosítható öt temetői épületről. 30 Ismereteink szerint a temető romos épületeit és az akörüli területeket használták. 31 A település központja az I. számú Cella Trichora körül lehetett, ezt az épületet ugyanis felújították és templomként használták. Ez lehet az a Conversio-ban is említett templom, amelyet felszenteltek Quinque Basilicae nevű helyen. Az északnyugati oldala mellé többszintes palotaépületet emeltek. (21. ábra) A település területe megközelítőleg a későbbi püspökvár területével egyezhetett meg. A Conversio szerint a templomszentelés Liupram salzburgi érsekhez köthető, így a település kezdetei az érsek tisztségének ideje alapján 836–859 közötti időintervallumba tehető. A hely 10. századi történetére vonatkozóan rendelkezünk a legkevesebb adattal. Annyi biztosat állíthatunk, hogy a Cella Septichora környezetében a településrész megszűnt, ezt egy temető váltotta fel, amely a 10–11. századra datálható. 32 Az ókeresztény temető területén létrejött településtől elkülönülten, a Tettye területén is kerültek elő olyan földbe mélyített lakóházak, melyek leletanyaguk alapján a 9–10. századra keltezhetők ( Parádi 1959 : 129 – 134 .). Az ismert régészeti leletek alapján Baranya megye területének, így Pécs környékének is csak államalapítás kori benépesítése igazolható. A 907. évi brezalauspurci csatavesztés következményeként a Karoling állam véglegesen elveszítette politikai fennhatóságát a Dunántúl területén. Valószínű, hogy a Dunántúl keleti felén a fennhatóság már korábban megszűnt. Pécs területe legkorábban a 830-as évektől legkésőbb 907-ig lehetett Karoling fennhatóság alatt, a tényleges uralmi időszak ennél kevesebb, mintegy szűk fél évszázad lehetett. A csatavesz30 Tóth Endre és követői tagadják, hogy a Conversio-ban szereplő Quinque Basilicae helynév a középkori Quinqueecclesiae-re, azaz Pécsre vonatkozna. Erről legutóbb Tóth E. 2015 . Ezen tudományos megalapozottság nélküli nézet kritikáját ld. Tóth Zs. 2016. A Karoling-kori és a középkori településnév egyaránt Pécsre vonatkozik. A kérdés vizsgálatában Schwing József is erre az eredményre jutott (lásd erről Schwing 2009). 31 Az Apáca utca területéről, az úgynevezett Ókeresztény Mauzóleumnál, az I. számú Cella Trichora épületénél és a Cella Septichora épületétől északra és keletre mutatható ki a korszakhoz köthető régészeti anyag (Erről: Fülep 1984, Tóth Zs. 2011a, Tóth Zs. 2015, Tóth Zs. 2016.). 32 Lásd részletesen: Tóth Zs. 2016 : 51. jegyzet
