Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Tóth Zsolt: Régészeti kutatások Sopianae északi temetőjében: az I. számú Cella Trichora 2013–2014. évi kutatásának eredményei
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 292 látható. Az előbbiek alapján ez annyival egészíthető ki, hogy nem csak elfalazták az ajtónyílást, hanem a római falat alapul felhasználva egy új falat emeltek, amikor a Cella Trichora már nem funkcionált templomként. Kronológia A Cella Trichora római kor utáni építéstörténetét illetően voltak vitás kérdések és problémák: a festésrétegek és a narthex ben talált sírok datálása, a narthex átjáró lefalazásának az ideje, valamint az oltár áthelyezésének a kérdése. A korábbi két régészeti feltárás (1922 és 1955), valamint a Cella Trichora épületétől északnyugatra eső terület 1958. évi ásatásának és az 1954-ben az épülettől északra folyt kutatás eredményeit összevetve a 2013–2014. évi kutatás eredményeivel az alábbi történeti – kronológiai kép vázolható fel: 1. A 380-as évek – 420-as évek közötti időintervallumban megépült a Cella Trichora . A késő római ókeresztény temető egyik nagyméretű, egyszintes, földfelszíni temetői épülete. Az építésével egykorú sír az épület belső teréből nem ismert, a sírkamra rész építését félbehagyták. Funkciója bizonytalan, római kori sír, temetkezőhely hiányában nem bizonyítható a mausoleum volta. A megépült sírkamrafalak, de a sírkamra hiánya az építés közbeni funkcióváltásra utalhat: temetkező hely helyett temetői kápolna. 22 Első kifestésére legkorábban ekkor kerülhetett sor. 23 2. A vastag pusztulásréteg az épület körül azt bizonyítja, hogy a népvándorlás kor századaiban használaton kívül volt, természetes módon részlegesen lepusztult. 22 Hasonló jelenség az Apáca utca 14-ben a XIII. számú temetői épületnél figyelhető meg. Tóth Endre és Gábor Olivér sírkamrának tartja a Cella Trichora épületét ( Tóth E. 2004a : 31 ., Tóth E. 2004b : 115 ., és Gábor 2013 : 211 .). Fennáll annak a lehetősége is, hogy halotti lakomák befogadására szolgáló építményekről van szó (Legutóbb erről Gábor 2013 : 208 . és 211 .). Amíg temetői bazilika nem kerül elő, addig a templom funkció valószínűsíthető. Temetői kápolnát/bazilikát több kutató is feltételez az ókeresztény temető területén, eltérően lokalizálva azt: Tóth Endre az ókeresztény temető délnyugati részét jelöli meg ( Tóth E. 2004b : 110 – 111 .). Gábor Olivér az úgynevezett Ókeresztény Mauzóleumtól keletre feltételezi ( Gábor 2013 : 213 .). Gosztonyi Gyula és Visy Zsolt a középkori székesegyház helyén feltételez ókeresztény bazilikát ( Gosztonyi 1939 , Gosztonyi 1943 , Visy 2004 : 120 – 122 .). 23 Jól láthatóan az alsó festésrétegen is megfigyelhető a függöny motívum. Ez a többi sírkamrában nem jelenik meg, pedig a többi festett sírkamrával egy időben épül, s az alaprajzi hasonlóságok miatt ugyanannak a „mérnöki iskolának” az alkotása, mint pl. az úgynevezett Ókeresztény Mauzóleum. Így a római kor utáni első kifestés a valószínű. Elvileg az is lehetséges, hogy a Cella Septichora épületéhez hasonlóan a Cella Trichora építését sem fejezték be a római korban. Így logikus módon az egyetlen belső építési szinthez igazodik a kifestés első rétege is, amely ezáltal legkorábban a Karoling-kori felújításhoz kapcsolódhat. Itt szeretném megköszönni Buzás Gergelynek, hogy erre a lehetőségre felhívta a figyelmemet.
