Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Tóth Zsolt: Régészeti kutatások Sopianae északi temetőjében: az I. számú Cella Trichora 2013–2014. évi kutatásának eredményei
Régészeti kutatások Sopianae északi temetőjében... 281 Levonható következtetések: – A természetes talajszint feletti habarcsréteg valószínűleg a Cella Trichora épületéhez tartozó épített külső járószint alapozása. A lejtéssel nő a vastagsága, így csökkentették a felszínlejtés mértékét az épület környezetében. Felszínén kő- vagy téglaburkolat lehetett. – A kis felület alapján nem eldönthető, hogy a faszenes réteg a Cella Trichora tetőszerkezetének leégéséből származik-e. Helyzete alapján valamikor a római kor vége felé, vagy azután keletkezett. – A barna, helyenként faszenes réteg a visszabontott falalaphoz igazodik, szintje követi a természetes talajszintet. Ez a vékony, kemény réteg és az épület kizárásos alapon Karoling-kori lehet. – A habarcsos bontási törmelék a Karoling-kori épület (2. objektum) vis zszabontásából származik. Ennek az anyagnak az elterítésével sokkal egyenletesebbé tették a felszínt a Cella Trichora környezetében, csökkentették annak lejtését. Fülep Ferencnek a „VII. számú sírkamra” belső terében tett megfigyelései (leletanyag és annak rétegződése) alapján az épületet még az Árpád-korban is használták, így az elbontásra legkorábban az Árpád-kor időszakában kerülhetett sor. (Késő középkori anyag már nem került elő a „VII. számú sírkamra” betöltéséből, addigra már a külső járószint alá került.) Az elbontott épület helyén emelt falak tájolásban egyeznek a székesegyházzal, így ezeket legkorábban a 12. század végén13. században emelhették. A visszabontott falak ennél korábbiak. A 2014. évi régészeti felügyelet A 2014. 01. 08 – 2014. 03. 19. közötti időszakban a Janus Pannonius Múzeum régészeti felügyeletet biztosított a Cella Trichora körüli védőépület elbontásához, amelyet az intézmény részéről a szerző, Tóth Zsolt látott el. A régészeti jelenlét mellett az új védőépület tervezője, Domján Jenő építész is folyamatos művezetést biztosított a bontási munkák mellé. Az új védőépület kialakítása során a Cella Trichora épületétől északra újra hozzáférhetővé vált az északi apszis külső oldala és a keleti apszis indítása. Hitelesíteni lehetett Szőnyi Ottó megfigyeléseit, és újra lehetett dokumentálni az épület kibontott részét. A Pécsi Járási Hivatal Járási Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatala kizárólag rezgésmentes módszert engedélyezett, azaz vágásos módszerrel kellett a bontást megoldani. Tovább nehezítette a bontást, hogy mindezt száraz technikával kellett kivitelezni a freskók állagának megóvása érdekében. A bontási munkák megkezdése előtt a védőtetőt a Cella Trichora belső terében alulról megtámasztották, a freskókat bekalodázták, és száraz homokkal töltötték azt be. A bontási munka első szakasza a védőépület északi apszis körüli oldalának
