Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Jakucs János – Voicsek Vanda: A Kr. e. 6. évezred második felének új kutatási eredményei Baranya megyében
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 162 Kerámia kisplasztikák Az edényeken kívül a kerámiából készült tárgyak másik jellegzetes csoportját a mindkét lelőhelyen különösen nagy számban napvilágra került antropomorf figurális ábrázolások („idolok”) és a szakirodalomban általában „oltárként” említett kisplasztikák jelentik. Az eddigi megfigyeléseink alapján ezek a tárgyak Szederkényben szinte kizárólag a keleti, és kisebb számban a középső településrészen ( Jakucs – Voicsek 2015: 42.), illetve Versenden a keleti épületcsoport területén fordultak elő. Mivel azonban egyik lelőhelyen sem fejeződött még be a teljes leletanyag feldolgozása, ez a megfigyelés nem tekinthető véglegesnek. A leletanyagban unikális darab annak a Szederkényben előkerült háromszögletű arckiképzésű idolnak a torzója, amelyen a szemeket vékony bekarcolással, míg az orrot, a karcsonkokat és melleket plasztikusan ábrázolták (13. ábra/ 4). Ez az idoltípus a legkésőbbi Criş-Starčevo leletek között tűnik fel először ( Crişan 2008: Pl. 83. 1.). Nagyon gyakori a korai Vinča (A1a-A3) kultúra körében, így például hasonló darabok ismertek Vinča–Belo Brdo-n 8,5–9,2 méter között ( Vasić 1936: Tab. V. 18a–c., Tab. VIII. 29a–c., Tab. X. 43a–c., Tab. XII. 53a–c., Tab. XVI. 78a–c), Botoš–Živanićeva dolja ( Marinković 2010: 30., kat. 15., 18.), Gornea–Căuniţa ( Lazarovici 1979: Pl. XX, A/1–4.), Donje Grbice ( Bogdanović 2006: 181., Pl. 8. 7.), Limba–„Bordane” ( Florescu et al. 2007: 100, 3. kép), Satchinez ( Horváth – Draşovean 2013: Fig. 16. 1–2.), és Turdaş ( Hansen 2007: Taf. 288, 1.) lelőhelyekről. A Délkelet-Dunántúlon mostanáig szintén unikálisnak számít a Versenden napvilágot látott ülő figura (15.ábra/ 11). Az idol ülő testhelyzete jól azonosítható, annak ellenére, hogy a lábai letörtek; a teste hengeres, a karjai szintén töröttek, a feje dorongszerű, nem különül el a testtől. A hátát lefelé irányuló halszálka mintájú bekarcolás díszíti, a feje tetején plasztikusan ábrázolt jellegzetes hajkoronát visel. Az idol hátoldalának díszítése, és a haj absztrakt ábrázolása a korai közép-európai VK antropomorf figuráinak jól ismert eleme, hasonló tárgyak például Aba–Ángyihegy ( Makkay 1975: 1–2. kép), Balatonszemes–Bagódomb ( Kiss – Sebők 2007: 102. kép, 106. kép), Vel’ký Grob ( Lüning 2005: 224.), valamint Cífer Pác ( Hansen 2007: Pl. 504.) lelőhelyeken kerültek elő. Mindkét lelőhelyen több töredékes, illetve ép példány került elő azonos típusba sorolható, kisméretű (általában 5–10 cm magas), hengeres testű, sarkain kicsúcsosodó szögletes fejű idolokból (13.ábra/ 3, 6; 14.ábra/ 13). Általában megfigyelhetőek rajtuk a plasztikusan ábrázolt mellek és rövid karcsonkok. Néhány töredék esetében az idol frontális része hosszanti irányban lehasadt (13. ábra/ 5). Az így levált részek külön kerülhettek deponálásra, ugyanis az idol többi darabja egyetlen esetben sem került elő. Az idol-típus legközelebbi analógiáit a Ražište-típus Novi Perkovci-i lelőhelyén találjuk ( Marković – Botić
