Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Jakucs János – Voicsek Vanda: A Kr. e. 6. évezred második felének új kutatási eredményei Baranya megyében
A Kr. e. 6 . évezred második felének új kutatási eredményei... 151 Mind Szederkényben, mind Versenden a nyugati településrész leletei között válik gyakorivá az S-profilú edényforma (12. ábra/ 4, 5, 6, 8, 9; 17.ábra/ 3, 5, 7), illetve az enyhén kettős kónikus vállú tál (12. ábra/ 13, 14, 15), melyek gyakorlatilag felváltják (vagy inkább helyettesítik) a többi épületcsoportra jellemző élesen kettős kónikus edénytípusokat ( Jakucs – Voicsek 2015: 38–41.). Ezek a formák is gyakoriak black topped/red slipped kivitelben, főként a már említett „háromszínű” változatok fordulnak elő. E típusok formai analógiáit első sorban a Sopot IB-IIA és az ún. Sopot-Ražište típusú leletegyüttesekben, pl. Villány– Villányvirágoson ( Horváth 2006a: Tab. 2. 7–12.), Podgorač–Ražište-n ( Marković 1985: Tab. 2. 6., Tab. 4. 3., 4., 6., 7., Tab. 5. 4.), Novi Perkovci–Krčavina-n ( Marković – Botić 2008 : T3:1., T8:4., etc.) és Golinci–Selište-n ( Čataj – Janeš 2013 : Tab. 4 : 8 ., Tab. 5: 7–10) találjuk, de megjelennek a klasszikus Sopot kultúra IB-II időszakára keltezett Izmény-Iskola-n és Bicske–Galagonyáson ( Kalicz – Makkay 1972: Abb. 2. 13–14., Abb. 8. 6.), illetve a Malo Korenovo kultúra edényformái között is ( Težak-Gregl 1993: Tab. 6. 3., Tab. 9. 3–4., Tab. 11. 4., Tab. 15. 3.). A felsorolt finomkerámia formák szinte mindegyikének előfordul csőtalpas változata is a leletanyagban. A rendkívül nagy számban található csőtalp töredékek alja általában erősen kihajló, a talpüreg belső magassága változó, főként a legkorábbi Vinča kultúrával összefüggésbe hozható ( Vasić 1936: 11, Fig. 5., Schier 1995: Abb. 46., F2.1., F2.2., F3.1., F3.2., Abb. 104.), magasabb talpüregű (9. ábra/ 12–13; 14. ábra/ 4; 15. ábra/ 9; 16. ábra/ 9) és félig tömör (9. ábra/ 10–11; 16. ábra/ 10) típusokat találjuk. A csőtalpak esetében általánosan megfigyelhető jelenség a már említett égetés előtti, magasan fényezett vörös bevonat ( slip ). A finomkerámia kategória edényein megfigyelhető karcolt díszítések alapvetően három stiláris kategória mentén csoportosíthatók: a korai Vinča stílusú, tűzdeléssel kitöltött szalagdíszek és háromszögek (9. ábr/ 9; 11. ábra/ 8–9, 11–12); a közép-európai VK kerámiastílusaival (Bicske-Bíňa, Milanovce, Malo Korenovo, Keszthely) összefüggésbe hozható vonaldíszek (10. ábra/ 11; 12. ábra/ 1, 2, 3; 15. ábra/ 5, 6; 17. ábra: 4); a Ražište stílusú karcolt, tűzdelt és karcolt-tűzdelt ornamentika (12. ábra/ 4, 5, 8, 9, 10, 11, 12; 17. ábra/ 1–2, 7). A Vinča stílusú, tűzdeléssel kitöltött szalagdíszek, háromszögek, illetve ezek kombinációi főként kónikus tálakon és kettős kónikus edényeken fordulnak elő, de nem számítanak gyakori jelenségnek. Ezek pontos párhuzamai a Vinča A időszak legelején még ritkák ( Bogdanović 2006: PL. IV.7.), sokkal inkább a periódus végétől válik gyakorivá ( Vasić 1936: 16., Fig. 23., Draşovean 2006: Tab. II. 2, 5, 7, Tab. III. 5,, Tab. IV. 9. etc; Suciu 2009: Fig. 138. 1., Fig. 140. 5.). A VK korai periódusára (Bicske-Bíňa, Milanovce) jellemző karcolt díszítések rendkívül szórványosan fordulnak elő a finomkerámia körében, csupán néhány töredék sorolható ide.
