Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Jakucs János – Voicsek Vanda: A Kr. e. 6. évezred második felének új kutatási eredményei Baranya megyében
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 134 kal. Ezek a kutatások mára jelentős új eredményeket hoztak a régió neolitikus kulturális viszonyai, kapcsolatrendszere, népességtörténete, a településszerkezeti sajátosságok, és a korszak abszolút kronológiája tekintetében is. A kutatások elsősorban két kistáj területére koncentráltak, egyrészt Tolna megyében a Tolnai-Sárközre ( Marton – Oross 2012 : 220 – 239 ., Oross et al . 2016b : 123 – 144 . ), másrészt Baranya megyében a Dél-Baranyai-dombságra ( Jakucs – Voicsek 2015 : 13 – 45 ., Jakucs et al . 2016 : 267 – 336 ., Jakucs et al . kézirat ). Az utóbbi mikrorégió kutatásának két sarokkövét a Szederkény és Versend községek határában feltárt neolitikus települések jelenleg is zajló részletes elemzése jelenti (1. ábra). Tanulmányunk célja, hogy e két lelőhely alapján betekintést nyújtson a régió kutatásának legújabb eredményeibe. A Kr. e. 6. évezred kutatásának fontosabb aspektusai a Dunántúlon A Dunántúl neolitikumának kulturális spektrumát alkotó régészeti egységek az 1990-es évek elejére körvonalazódtak az alapvetően máig elfogadott formában ( Kalicz 1993: 85–135.). Az első, balkáni eredetű földművelő csoportok (Starčevo-kultúra) legkorábbi települései a mai ismereteink alapján a Kr. e. 58. évszázad első felétől mutathatók ki a Drávától északra eső területen is ( Oross et al. 2016a: 105–107.). Az első dél-dunántúli korai neolitikus település feltárására a Baranya megye déli részén fekvő Lánycsók–Bácsfapusztán került sor 1. ábra: A tanulmányban tárgyalt középső neolit lelőhelyek (készítette: Jakucs János)
