Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - Tolnay Dolly – Darányi Nikoletta: Spontán regeneráció a Szavai-hegy (Villányi-hegység) lejtősztyeppjében

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (

2017

)

124

A nitrogénigényt jelző indikátorértékek csoportrészesedése esetében azt találtuk, hogy a természetközeli gyepnél az alacsony értékek (NB 1, 2, 3) dominálnak. A régebben beszántott gyep esetében a 2-es érték visszaszorul, viszont megjelenik néhány nagyobb érték (NB 6, 7, 8). A 2010-ben beszántott gyepnél még nagyobb jelentőségűek a magas NB-értékek, míg a 2-es és 3-as érték szerepe csökken.

A természetközeli gyepben legnagyobb arányban a szárazgyepi fajok (

Festuco-Brometea

, Festucetalia valesiacae

, Festucion valesiacae

, Bromo-Festucion pallentis

, Saturejon montanae

, Bromion tectorum

) fordultak elő (4. ábra). A 2010-ben beszántott gyepnél viszont az indifferens fajok alkotják a legnagyobb csoportot, és jelentősen megnő a szerepe a zavart termőhelyek és a pionír gyepek fajainak. A 2005-ben beszántott gyep itt is átmeneti helyzetű, de inkább a természetközeli gyephez tűnik hasonlónak.

Az életformák csoportrészesedésénél a legszembetűnőbb eltérés a három gyeptípus között, hogy a természetközeli gyephez képest a 2005-ben beszántott, és különösen a 2010-ben beszántott gyep esetében rendkívül magas az egyévesek, és alacsony a hemikriptofiták aránya. A 2010-ben felszántott gyepből teljesen hiányoznak a törpecserjék és a félcserjék.

4. ábra: A cönológiai preferenciák csoportrészesedése a természetközeli (T), a 2005-ben beszántott (B05), és a 2010-ben beszántott (B10) gyepek esetében