Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - Ortmann-né Ajkai Adrienne – Kovács Anita – Lóczy Dénes: Dráva holtágak tájtörténete az utóbbi 50 évben
Dráva holtágak tájtörténete az utóbbi 50 évben 113 években a Duna–Dráva Nemzeti Park drávai szakaszán több mellékág-rehabilitáció is történt ( Purger 2013), de a vizsgált víztesteket ezek nem érintették. A mentett oldalon a horgásztóként intenzíven hasznosított holtágak (Hótedra, Majláthpusztai-tó, Mattyi-tó, Szödönyi-tó, Recska-tó) vízfelülete nőtt. A kovácshidai Szödönyi-tó esetében, ahol tőzegbányászat után horgászcentrum épült ki, a vízfelület megtöbbszöröződött (3. ábra). Nincs adatunk arról, hogy az eltüntetett vegetációval milyen természeti értékek tűntek el. A horgászatot az 1990-es években természetvédelmi szempontból határozottan károsnak minősítették, elsősorban a vízi és parti növényzet pusztítása, a fokozódó beépítés veszélye, idegenhonos halak betelepítése, a halak etetése miatt ( Dénes – Ortmann-Ajkai 1998). Ezek az aggodalmak csak részben igazolódtak be. A hínárnövényzet kézi eszközökkel történő rendszeres eltávolítása eredményeink szerint évtizedeken át sikeresen befagyasztja a feltöltődési szukcessziót (legalábbis a felszínen: az iszap-felhalmozódásról nincsenek publikált adatok), azaz meghosszabbíthatja a holtág életét. A horgászstégek ugyan semmivel sem lettek szebbek, de számuk – részben szabályozás, részben feltehetően az igények csökkenése miatt – nem nőtt. A Szödönyi-tó kivételével építkezés nem történt, a rossz minőségű földutak sok holtágat a mai napig hatékonyan óvnak az intenzívebb használattól. Az Ormánságban sokszor megfogalmazott igény az ökoturizmus fejlesztése, amire napjainkban pályázati források is rendelkezésre állnak, mint például horgászhelyek infrastrukturális fejlesztésére, ami táji szintű változást egyelőre nem hozott, de oda kell rá figyelni. A többi mentett oldali víztestben enyhe horgászat mellett a vízfelület kisebb-nagyobb mértékű csökkenése (Mrtvica) vagy stagnálása látható (Piskói-tó, Szilhát, Bresztik), ami arra utal, hogy a horgászok „élőhely-fenntartó” tevékenysége hatékonyan korlátozza a feltöltődési szukcessziót, és nem feltétlenül okoz látványos strukturális változást a parti vegetációban. Összegzés és kitekintés Eredményeink szerint a feltöltődés 40-50 éves időtávban jól észlelhető az archív légifelvételek egyszerű, vizuális értékelésével. Vizsgálatunkat térinformatikai eszközökkel megerősítve, több, esetenként pontosabb, színes, akár multispektrális felvételek bevonásával élőhely- vagy fajszintű differenciálással, évszakos különbségek figyelembevételével pontosabb eredményeket kaphatnánk, de az általunk alkalmazott közelítő módszer is értékes tanulságokkal szolgált. A feltöltődés elsősorban a védett, zavartalan, gyakran erdősödő környezetben fekvő holtágakat veszélyezteti. A passzív természetvédelem nem biztosítja ezeknek a természeti értékeknek a hosszú távú fennmaradását. Ugyanakkor az erdők nagyobbak, természetesebbek és értékes fajokban gazdagabbak, mint a
