Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - Ortmann-né Ajkai Adrienne – Kovács Anita – Lóczy Dénes: Dráva holtágak tájtörténete az utóbbi 50 évben
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 110 Név Felvételek időpontja Község Védettség Oldal Horgászat Nyíltvíz változás Nyíltvíz változás kategória Sárga-víz 1965/2014 Cún V M NH 20-Szilhát 1965/2014 Cún V M NH 100 0 Szödönyi-tó 1965/2013 Kovácshida NV M H 800 ++ Támasós 1965/2013 Tésenfa V H NH 15-Vájási-tó 1970/2011 Drávasztára V H H 70Zalátai Ó-Dráva 1969/2013 Drávasztára NV M H 80Zokogai holtág 1970/2013 Dráva-keresztúr V H NH 35-Eredmények és megvitatásuk A holtágak felében (12 holtág) jelentős, 50% feletti vízfelület-csökkenést tapasztaltunk. Két holtág esetében a csökkenés 15–30%. Kismértékű, 15–35%os vízfelület-növekedést öt holtágnál észleltünk, egy esetben, a kovácshidai Szödönyi-tónál a növekedés 700%. Öt holtág vízfelülete változatlan maradt (1. táblázat). A hullámtéri, védett holtágak mindegyike esetében feltöltődés tapasztalható. A mentett oldalon inkább a növekedés jellemző (6/4). Ugyancsak csökkent a vízfelülete azoknak a holtágaknak, ahol nincs horgászat, míg horgászat esetén megközelítőleg fele-fele az arány (1. ábra). A holtágak sorsa három utat követ, a feltöltődés mértékét minden esetben a holtág és a környező tájrészlet használata, kezelése határozza meg. A hullámtéri holtágak, mint a Mérnökházi-tó feltöltődése erőteljes, a 40 év alatt szemmel látható (2. ábra). Ezek a holtágak a Duna–Dráva Nemzeti Park részeként 1996 óta törvényi védelmet élveznek. Jellemzően zavartalanok, horgászat csak kis intenzitással, kiépítetlen helyeken történik. A természetes feltöltődési szukcesszió élőhely-sorozata sok helyen szépen kialakult. A hullámtéren a légifelvételek tanúsága szerint az 1970-es évek óta megnőtt az erdők borítása, így a holtágak partja természet közelibbé, szebbé, védettebbé, élőhelyekben gazdagabbá vált. Az erdő mint védőzóna mérsékli a környező művelt területekről érkező tápanyag-bemosódást, így javítja a vízminőséget, ami természetvédelmi szempontból szintén kedvező. A zavartalanság mint passzív védelem ugyanakkor nem akadályozza meg a holtágakat természetes úton eltüntető feltöltődést. Hasonlóan feltöltődött képet mutatnak olyan holtágak is, melyek a 60-as években még élő mellékágak voltak, mint például a Támasós. Az elmúlt