Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
RÉGÉSZET - Szabó Máté: Baranyai villák légifelvételeken
90 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) réssel foglalkozó részei). A mezőgazdasági művelés alatt álló parcellákon talajnyomok és a növényzeti anomáliák mutathatják a régészeti maradványokat. Habár a szisztematikus légirégészeti kutatások csupán néhány évnyi tapasztalatáról beszélhetünk, mégis úgy tűnik, hogy Baranya megyében korlátozottabbak a lehetőségek. A módszertani sajátosságoktól eltérően növény-jelek helyett itt elsősorban a nagyobb méretű jelenségek főként talaj-jeleken keresztüli megfigyelésére van lehetőség, ahogy ezt az őskori körárkokról és erődített telepekről megjelent publikációk is tanúsítják (Zalai-Gaál 1990, Bertók - Gáti - Vajda 2008, Bertók - Gáti - Lóki 2008, Braasch 2009, Bertók - Gáti 2011a, b, Bertók - Gáti 2014). Növényzeti-jeleket ennél korlátozottabban lehet felderíteni, melynek hátterében talajtani hatások állhatnak, de ilyen irányú vizsgálatokra még nem került sor. Római villagazdaságok légifelderítése Baranyában (1. ábra) A rendszerváltozást követő sikertelen próbálkozást után 1994-ben kaphatta lencsevégre Otto Braasch a Babarc mellett fekvő római villagazdaság egyes részeit (Bálek et al. 1997: 142, Bender et al. 2007: 10-11.) (2. ábra). A zöldellő gabonatáblában kirajzolódó, negatív anomáliaként jelentkező épületnyomok a geofizikai felmérések eredménytérképével (Becker 1992, Bender et al. 1992: 94-96., Pattantyús-Ábrahám 1992) összehasonlíthatók, illetve térképezésüket is megkönnyíti. Jelentőségüket az ásatási eredmények tükrében értékelhetjük (Bender 2007). Az 1994 óta eltelt két évtized nem kedvezett a római villagazdaságok légifelderítésének. Annak ellenére, hogy az adattári és szakirodalmi háttérrel számos potenciális lelőhelyet lehetett a felderítések során érinteni, mindeddig csak szórványos eredményeket sikerült felmutatni. A sokáig egyedüliként árválkodó babarci lelőhelyet csak az új évezred első évtizedében követték további, villagazdaságokat ábrázoló felvételek. Mennyiségükkel ellentétben a megfigyelt lelőhelyek jelentősége, illetve a képek részletessége kiemelkedő. Mindez alátámasztja, hogy kitartó munkával, az adattári, szakirodalmi és terepi információ birtokában a szisztematikus légifelderítés eredményt fog hozni. Jelen cikkemben a legeredményesebb vizsgálatokat kívánom bemutatni. Bakonya- Csucsa-dülő, Cserdi-Horgas-dülő, Nagyharsány-Kopáralja-dülő és Szederkény- Mühlteile lelőhelyek formai és kiterjedésbeli adottságaikkal kiemelkedő minőséget képviselnek a pannonjai villagazdaságok sorában. Mellettük más helyszínekről - pl. Szabadszentkirály-Gerdei-árok partja, Szigetvár-Domolos-puszta — is gyűlnek a felvételek, ezek azonban töredékességük, vagy a levegőből látható jelenségek típusba sorolásának bizonytalansága okán cikkemből kimaradnak. Hasonlóképpen nem került még sor a nem légirégészeti célú archívumokban lapuló képek áttanulmányozására, melyek számos - esetenként azóta elpusztitott (pl. Pellérd) vagy jelentős környezeti átalakításon átesett (pl. Kővágószőlős) - helyszín esetében szolgálhatnak még újdonsággal. Bakonya—Csucsa-dűlő A villagazdaság Bakonyától és az ún. Kaposi-úttól délre, a 6-os főúttól északra fekszik. Napjainkban a nyugati parcellahatáron illetve a lelőhelytől keletre-délre is patakok futnak, de az antik időkben ez másként lehetett. A lelőhely régóta ismert a kutatás előtt (Fülep - Burger 1979: 281.), jelentőségét a beszolgáltatott vagy terepi felderítés során előkerült leletek is mutatják. Díszes épületelemek, jó minőségű díszítő- és burkolókövek mellett feliratos töredékek is gazdagítják a Janus Pannonius Múzeum gyűjteményét (Gábor 2002, Bertók - Kovaliczky 2007). Innen került elő egy ókeresztény ábrázolással díszített ládikaveret töredéke is (Visy 2010: 38.), mely a lelőhely és a térség késő római történetébe nyújt bepillantást. Légirégészeti felderítését megelőzően azonban csak a római leletek, az építési törmelék és a maradványokhoz vezető vízvezeték 2005-ben
