Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
RÉGÉSZET - Kovaliczky Gergely: Régészeti feltárások Pécs, Sopianae téren. Összefoglaló jelentés
Régészeti feltárások Pécs, Sopianae téren 79 tartozik: egy kiterjedt, vastag, nagyjából kör alakú égésréteg. Az égett réteg tetejéről Iulia Mammaea (222-235) ezüstpénze és Probus (276-282) bronza került elő. A fűtéscsatorna a hármas helyiségtől nyugatra található kettes helyiségben is folytatóik, itt azonban már a terrazzo alapozása és a téglákból épített szerkezet is megmaradt, jóllehet töredékes, rombolt állapotban (9. ábra). Az épület - hasonlóan az 50. épülethez - fürdőtraktussal rendelkező lakóépület lehetett, ahol a fürdő az épület délkeleti részén létesült. Az épület északi fala mellett több bronzérem is előkerült: hat darab a Constantinus dinasztiáé, kettő-kettő Valens (364-378) és II. Valentinianus (375-379) császároké, egy pedig II. Iulianusé (360-363). Az érmék a fal alapozása melletti rétegből származnak, így feltehető, hogy a területen az épület pusztulását követően tereprendezés folyt, melynek során a korábbi terepszint mélyült. A II. Valentinianus érem egyben azt is jelzi, hogy a terület a 4. század végén még használatban volt, bár az említett területen erre az időszakra régészeti jelenség nem keltezhető. 52. épület: Talpgerendás épület gerenda-alapárkainak maradványai a 44. épület alatt. A több, téglalap alaprajzú helyiségből és folyosóból álló épület nyugati vége maradt meg. Kronológia A feltárt jelenségek keltezését alapvetően egymáshoz való viszonyuk, illetve a jelenségek betöltéséből és környezetéből előkerült leletanyag segítségével lehet elvégezni. A területen létesült legkorábbi jelenségek egyértelműen a pusztulásréteg alatt előkerült ipari objektumok, gödrök és könnyűszerkezetes épületek. Ha a pusztulásréteget tehát a markomann háborúk 168-169 körűire keltezhető pusztításához kötjük, úgy az alóla előkerültjelenségek annál korábbiak. A pusztulásrétegből egy helyről került elő tíz darab, szinte teljesen ép firmamécses.3 Ezeken hét esetben elolvasható a firmajelzés is: négy L NARI, egy FAOR, egy APRIO és egy CICE[..]. Épségük és az előkerülésük körülményei valószínűsítik, hogy a helyben készült darabokat értékesítésükre várva érte a település- rész pusztulása. A négy L NARI jelzésű mécses az alul- és felülnézeti körvonal, a gyűrűk száma, és a discus-gyűrű alapján egy negatívban készült. Azt, hogy a korszakban a településen mécseskészítés folyt, bizonyítja a Dischka Győző utcai feltárás során előkerült mécsesnegatív /Ltsz. R.65.31.74/ (Fülep 1974: 33.). A pusztulásréteg alól előkerült egy ún. reliefes mécses töredéke is,4 mely a provinciában korai formának számít. Fontos keltező anyag még a pusztulásréteg alóli rétegből előkerült Drag. 37. formájú, közép-galliai műhelyből származó terra sigillata tál, alján PÉT graffitivel. A közép-galliai műhelyek importja Hadrianus korától élénkült meg. A 14/1 -es kemencében előkerült Hadrianus érme szintén erre a korszakra keltezi ezt a jelenséget. A 18/1 -es kemencéből előkerült pecsételt díszü kerámiák a pannonjai fazekasáruk jellegzetes darabjai, gyártásuk az 1. század végétől keltezhető (MarÓti 1991: 374.). A kemencékből előkerült nagy mennyiségű, piros bevonatos, fogasdísszel, barázdával, hullámvonallal díszített edénytöredék a 2. századra keltezi a jelenségeket (Brukner 1981: 178.). A bronzöntéshez kapcsolható az az egygombos, erős profilú fibula (Patek 1942: 24.), mely szintén a pusztulásrétegből került elő ép állapotban. A típus a 2. század első felétől jelent meg területünkön. î Loeschcke, S. 1919: X és Iványi D. 1935: XVII típus. i Loeschcke, S. 1919: Hl és Iványi D. 1935: IV típus.
