Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
RÉGÉSZET - Kovaliczky Gergely: Régészeti feltárások Pécs, Sopianae téren. Összefoglaló jelentés
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53 71-86 Pécs, 2015 Régészeti feltárások Pécs, Sopianae téren Összefoglaló jelentés Kovaliczky Gergely Janus Pannonius Múzeum H-7621 Pécs, Káptalan u. 5. e-mail: kovaliczky.gergely@jpm.hu A Jókai utca-Nagy Lajos király útja Rákóczi út által határolt területen először 1972- ben, a városközpont kialakítását célzó nagyszabású munkálatok megkezdése előtt végeztek régészeti feltárásokat Fülep Ferenc vezetésével.1 Az 1972-es feltárás a cikkben tárgyalt terület nyugati felének egy részét érintette. 1991-92-ben Kárpáti Gábor vezetésével újabb ásatás történt a területen, mely már a teljes, a tanulmányban tárgyalt részt érintette. A beruházás elmaradása miatt a terület teljes megelőző feltárására azonban nem történt meg. 2002-ben zajlott az eddigi utolsó feltárás, mely egyes részeken már elérte a régészeti korú rétegek alját. A korábbi sürü beépítettség következményeként a római kori maradványokat sok esetben későbbi építkezések rombolták, a régészeti rétegeket pedig vastag új- és modernkori réteg fedte. Az épületek alápincézése miatt a régészeti jelenségek alját több esetben ezek a tömedékelt pincék roncsolták. A korábban tervezett bemházások elmaradtak, így a terület teljes megelőző feltárása még mindig nem történt meg. A régészeti maradványok jelenleg geotextillel borítva, homokkal és talajréteggel fedve kerültek védésre a további pusztulás megelőzésére. Az eddigi feltárások eredményeiről eddig csak előzetes közlés (Kárpáti 2004: 279-281.), illetve részfeldolgozások (Kovaliczky 2005) jelentek meg (1. ábra). A feltárt jelenségek ismertetése A terület déli részén, több helyen is nagy kiterjedésben jelentkezett az a vastag, átégett pusztulásréteg, amely a település többi részén is előkerült (Fülep 1984: 33., 272-273.), és amely a stratigráfiai megfigyelések és a leletanyag alapján egyértelműen a markomann háborúk 168-169 körűire keltezhető pusztításához köthető (Mócsy - Fitz 1990: 39., Farkas - Kőhegyi 2002). A réteg alól Hadrianus császár (117-138) bronza, Lucius Verus (161-169) és Antoninus Pius (138-161) ezüstje, az égett rétegből Hadrianus ezüstje, a réteg tetejéről pedig Iulia Domna (193-197) bronza került elő, segítve ezzel a pusztulásréteg által elválasztott jelenségek keltezését. A terület északi felén, a 44. épület belsejében homokkal J- JPM Régészeti adattár 1402-83.
