Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
RÉGÉSZET - K. Zoffmann Zsuzsanna: Baranya megye őskori embertani leleteinek áttekintése
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53 57-62 Pécs, 2015 Baranya megye őskori embertani leleteinek áttekintése K. Zoffmann Zsuzsanna H-1042 Budapest, Rózsa utca 36. e-mail: zoffmann@freemail.hu A régészeti kutatásokhoz fontos információkat szolgáltató embertani kutatásoknak logikus alapfeltétele az ásatásokon begyűjtött vizsgálati anyag, s így magától értetődően a paleoantropológia kiszolgáltatott helyzetben van a régészeti munkák tekintetében, hiszen nem az embertani igények szabják meg a feltárások célpontjait. így van ez Baranya megyében is, ahol a rendszeres paleoantropológiai vizsgálatok szintén csak a régészeti feltárások nyomán kezdődhettek. A jelen munka a pécsi Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztályán, a még Dombay János alapította embertani gyűjteményben őrzött - a neolitikumtól a vaskor végéig tartó időből származó és a vizsgálatok rendelkezésére álló - embertani leletek áttekintésével tudatosítani szeretné egyrészt e vizsgálatok fontosságát, másrészt pedig azt a sajnálatos tényt, hogy jelen pillanatban milyen sok azoknak az itt élt népcsoportoknak a száma, melyekről vizsgálati anyag hiányában embertanilag semmit, vagy csak alig valamit tudunk. A gyűjtemény több ezer csontvázlelete közül csak kevés származik ugyan az őskori periódusokból, jelentőségük azonban mégis igen nagy az őskorban a mai Baranya megye területén élt népességek megismerésének terén. A gyűjteményben őrzött csontvázleletek kultúránkénti tételes felsorolását az 1. táblázat tartalmazza. Áttekintésekor egyrészt szembetűnik nemcsak az embertani leletek minimális volta, hanem az a tény is, hogy mennyire egyenetlen a leletek régészeti kultúrák közötti megoszlása. Neolitikum A Baranya megyében élt neolitikus népcsoportokat összesen 149 lelet képviseli, melyek 4 régészeti kultúra között oszlanak meg. A korai neolitikumot fémjelző Starcevo kultúra feltehetően a Duna mentén érkezett dél felől a területre, e hatalmas kiterjedésű kultúrának Dél-Dunántúl csak a peremterületét képezi. Mégis, a baranyai leletek is hozzájárultak ahhoz, hogy már egy biostatisztikai összehasonlító vizsgálatban is szerepeltethető Starcevo koponyasorozatot lehessen kialakítani. A Penrose-féle módszer szerint elvégzett elemzés eredményei a koponyasorozatok egymás közötti általánosított nagyság- és formatávolságát mutatják (CR2) úgy, hogy valószínűsíthető, hogy egy bizonyos szignifikanciahatár alatti értékek (jelen esetben Cr2<0,166, P>0,95%) a sorozatok rokonságára, netán biológiai azonosságára utalnak. Egy ilyen vizsgálat eredményei a kultúra hordozóinak eredetét is közelebbi megvilágításba helyezhetik. Szem előtt tartva azt a tényt, hogy régészetileg a Starcevo kultúra,
