Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
SZEMLE - Márfi Attila: Tanulmánykötet a roma holokausztról. A lágerek népe. Névtelen romák holokausztja
402 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) testként fogadták és kezelték. Akkor, amikor a 18. és 19. századi Európa különböző országaiban valósággal üldözték a cigányságot, Magyarországon a letelepítés, a foglalkoztatás, a társadalmi elfogadottság érdekében születtek meg - igaz sokszor vitatható - szabályozások és rendeletek. A kötetekben több tanulmány is érzékelteti a szegregáció, a kirekesztettség, az előítéletek évszázados gyökereit, keletkezésének okait. Szembe kell nézni olykor a saját hibáinkkal és mulasztásainkkal is. Ebben a tekintetben a Cigánysors kötetek s más jellegű kiadványaink a teljesség igénye nélkül vázlatát tudták adni ezeknek a törekvéseknek. Némi túlzással azt is állíthatjuk, hogy a bemutatásra kerülő A LÁGEREK NÉPE. Névtelen romák holokausztja c. kötet egyenesen folytatása a korábban megjelent kiadványoknak. Jelen kiadvány nem törekedhetett teljességre, ezt a bevezetőben is olvashatjuk. A cél elsősorban az volt, hogy felvázolják azokat az okokat, amelyek a holokauszthoz vezettek, s felvillantani a megrázó történések fontosabb állomásait országos és regionális keretek között. Ugyanakkor a konkrét kutatások során a kötet szerzőinek is szembe kellett nézniük a holokauszt megítélésének ideológiai problémakörével is. A Pharrajimos (Porraj mos, Paraj mos), azaz a magyarországi cigány holokauszt kutatása nyomán a történészek állásfoglalásáról csak a rendszerváltozás után, az 1990-es évek derekától kaphattunk érdemi eredményeket. De ezeket is behatárolták a kezdeti időszakban olyan szakmai, politikai és személyes érzelmi megközelítésű viták, amelyek elsősorban történészek és kisebbséggel foglalkozó kutatók között zajlottak hosszú évekig. Meglepő módon a szakmai és módszertani problémák kevéssé kaptak hangsúlyt. Pedig ha arra gondolunk, hogy a közgyűjtemények fennmaradt forrásai sok esetben csak kevés támpontot adhatnak a feltáráshoz vagy ha az oral history eredményeit, a megélt „személyes történelem” aspektusát tekintjük, látható, milyen nehéz az objektivitást megőrizni. Az egyre jobban elmérgesedő, vádaskodásokat sem nélkülöző viták, fórumok, egyeztetések során vált láthatóvá, hogy a Pharrajimos a cigány közösségeknél az egységesítés, a közös sors megélésének legitimációs eszköze - szemben egy olyan feltételezéssel, amely szerint a holokauszt kisajátítása a zsidó közösségek érdeke. Ez a polémia kizárólag politikai-eszmei szinten zajlik, rányomva a bélyegét azonban azokra a kutatási szakterületekre is, mint a néprajz, szociológia, antropológia, historiográfia stb. A kiadványt lapozva, többszörösen is át- és elolvasva érzékelhető, hogy a munkában résztvevők igyekeztek a kötetet felelősséggel közzétenni. A roma holokauszt emlékének adózó kiadványt jeles közéleti személyiségek köszöntő beszédei nyitják meg: dr. Páva Zsolt, Pécs Megyei Jogú Város polgármestere; Heisler András, a Mazsihisz elnöke; dr. Kosztics István, a Cigány Közművelődési és Kulturális Egyesület elnöke és W. Müller Judit, a Janus Pannonius Múzeum mb. igazgatója tollából. A bevezetőben a szerkesztő azokat a módszertani és szakmai előzményeket taglalja, amelyek a kiadvány megszületéséhez vezettek. Kiemelve azokat az itt olvasható értékrendeket, történeti tényeken alapuló összegzéseket, a ma is vitatott és nem egyértelmű történeti eseményeket, a még ma is tabunak számító holokauszt megközelítéseket, amelyeket hiteles forrásanyaggal dokumentáltak a szerzők. A kiadvány összesen 12 írást tartalmaz, amelyek bizonyos időrendi sorrendben tárgyalják a vészkorszak országos és helyi eseményeit. Kardos Ferenc, a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár igazgatóhelyettese, a jeles cigánytörténész Nyomtalanul? Névtelen romák holokausztja. A roma holokauszt jelene a történeti kutatásban és a társadalomban című hiánypótló tanulmányában hazai és németországi több éves kutatásainak szintézisét adja, s az összes olyan ideológiai és szakmai, módszertani kérdéssel is foglalkozik, amelyek sajátos velejárói a holokauszt kutatásoknak. Elsősorban a roma holokauszt mint történeti fogalom, az európai és magyar roma
