Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Gáti Csilla - Bertók Gábor: ARCLAND projekt 2010-2015. A JPM Régészeti Osztályának nemzetközi pályázata
392 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) modem korig találhatunk ezzel a módszerrel lelőhelyeket, ugyanis ahol a talajt az idők folyamán valaha megbolygatták, ott sokszor a talaj és a növényzet elszíneződéseiből, a hó eltérő olvadása alapján, vagy a még meglévő kisebb terephullámok ámyékjelenség- ként való észlelése útján következtethetünk egykori megtelepedésre. Ezek a talaj- és növényzeti elváltozások azonban csak bizonyos magasságból láthatók összefüggéseikben. Az észlelhetőséget olyan sok és a legtöbb helyen nem mérhető körülmény határozza meg, mint a vetett növényzet fajtája, egy adott időszak alatti csapadékmennyiség és hőmérséklet, talajtípus, a humusz vastagsága, a terep domborzata, az alapkőzet fajtája. A légirégészeti kutatás egyik alapvető elve tehát a rendszeresség. Ha egyszer vizsgálunk egy területet az általunk ideálisnak vélt körülményeket kivárva, lehet, hogy találunk valamit, de ha a cél nem egy lelőhely lefényképezése, hanem egy terület régészeti örökségének feltárása, akkor az év folyamán minél több alkalommal, eltérő körülmények között is át kell vizsgálni azt. Érvényes ez a már ismert lelőhelyekre is, hiszen ritka az az eset, hogy egy helyszínen az összes felszín alatti objektum egyszerre mutatkozik. Az 1990-es évektől kezdődő repülések révén a nyugat-európai, több százezres, esetenként milliós számú felvétellel rendelkező gyűjteményekhez képest nem jelentős méretű, de a rendelkezésre álló rövid időhöz és a pénzügyi lehetőségekhez képest fontos gyűjtemények jöttek létre az MTA Régészeti Intézetében, a Pécsi Tudományegyetemen a Légirégészeti Téka keretein belül, valamint az ELTE Régészettudományi Intézetében. Pályázataink eredményeként a 2005-ös évtől kezdődően egy újabb gyűjteményt hoztunk létre a Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztályán, amely mára több mint 6000 felvételt számlál, és zömmel Baranya középső, illetve keleti területein azonosított régészeti lelőhelyekről tartalmaz felvételeket. Mindez köszönhető annak, hogy a pályázatok keretében rendszeresen, évente 3-6 alkalommal végzünk légirégészeti felderítést Baranya megyében. Az így készített több ezer légifelvételnek, illetve a szabadon elérhető, nagy felbontású műholdfelvételek átvizsgálásának köszönhetően közel 250 régészeti lelőhelyet, köztük számos földmüvet, körülárkolt területet fedeztünk fel, térképeztünk és rögzítettünk térinformatikai adatbázisban ( http://jpm.hu/Arcland ). Az utóbbi néhány évben kezdett teret nyerni a régészeti kutatásban műholdfelvételek vizsgálata. Ezt elsősorban az segítette elő, hogy néhány internetes cég nagy mennyiségű, régészeti felhasználásra alkalmas minőségű, szabadon elérhető felvételt tett közzé. A hagyományos légifelvételekhez sokban hasonlítanak, előnyük, hogy gyorsan, nagy területeket lehet rajtuk áttekinteni, és közel mérethelyes képet adnak. Baranya megyei kutatásainkban is alkalmazzuk ezt a módszert, és már 10 fölötti a csupán a számítógép előtti munkával megtalált új lelőhelyek száma. A légirégészeti munka fő céljai közé tartozik a lelőhelyek megtalálása, dokumentálása mellett a felvételek további hasznosítása is, így a lelőhelyek lehatárolása, alaprajzának elemzése, régészeti munkák tervezése, dokumentálása céljából. A légifényképekkel és műholdfelvételekkel nyert adatok a komplex régészeti munkánknak csupán az első fázisát jelentik. Az ezekkel nyert információkat, ha lehetőségünk nyílt rá, geofizikai mérésekkel pontosítottuk, illetve felszíni leletgyűjtéssel és szondázó ásatásokkal, valamint archív adatok kiértékelése útján tovább kutatjuk. Újabban az adat- gyűjtési módszereink között szerepel a digitális infra felvételek készítése is. A szabadon álló, nagy felületű jelenségek, lelőhelyek esetében az általunk leggyakrabban használt módszer a magnetométeres felmérés. Hátránya, hogy olyan területeken nem alkalmazható, ahol az emberi tevékenység vagy geológiai okok miatt erős mágneses zavarok tapasztalhatók (pl. települések belterületén, vulkanikus alapkőzetü területeken, távvezetékek alatt), ugyanakkor a nagy kiterjedésű, fedetlen régészeti lelőhelyeken ez a módszer a geofizikai kutatások egyik leggyorsabb, legtöbb információval szolgáló
