Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
MÚZEUMPEDAGÓGIA, MÚZEUMI MARKETING - Gál Éva: Siketek és nagyothallók a múzeumban
366 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) Fókuszban a tárgyak Terveztünk olyan programot is, amelynek kiindulópontjául egyetlen tárgy szolgált. A múzeumi gyűjteményben őrzünk egy megkopott, sokat forgatott kis könyvecskét, amely a 19-20. század fordulóján közkedvelt „virágnyelvek” számos változatát mutatja be. Úgy gondoltuk, fontos lenne a jelnyelvet használó embereknek ismereteket átadni arról, hogy a kommunikációnak a beszélt nyelven kívül más módozatai is kialakultak az idők folyamán. így talán a saját nyelvükre való rátekintéshez is újabb szempontokat adhatunk. A gyakorlati bemutatóval egybekötött kötetlen előadáshoz-beszélgetéshez szórólap is készült, amelyhez a „kesztyűnyelv”- bői válogattunk példákat. Ezzel már kapcsolódási pontot teremtve a később megvalósult, a pécsi kesztyügyártás történetéről szóló komplex foglalkozáshoz is. Az ötlet nyomán egy másik program keretében néhány különösen érdekes régi fotográfia (pl. szivarszipkába rejtett mikrofotó, sztereofotó stb.) bemutatását valósítottuk meg, majd meghirdettük a „Hozz egy tárgyat!” című programsorozatot. Felhívást intéztünk a SINOSZ tagokhoz, hozzanak a megadott klubfoglalkozásokra olyan tárgyakat otthonról, amelyet érdekesnek találnak, valamilyen személyes élmény, történet kapcsolódik hozzá, vagy olyan darabot, amely számukra is ismeretlen célt szolgált egykor. A tárgyakkal való ismerkedés, azok közös felfedezése azt hiszem maradandó élményt okozott mindannyiunknak. A múzeumi gyűjtemény darabjai közül egy érdekes, 1942-ben megjelent hadiszakácskönyv került bemutatásra, amelyet egyben az „Azok a 40-es évek” című új kiállításunkhoz figyelem felkeltőnek is szántunk. Specialitások Előadásmód, ismeretanyag közvetítése Mesterkélt artikulációtól mentes, természetes előadásmód, gondolataink tömör, egyszerű, világos megfogalmazása segíti a megértést. Az összefüggések, vagy önálló jelekkel nem kifejezhető fogalmak megismertetését is szolgálhatja számos módszer, a játékos feladattól a képes-szöveges vetített diaképig. Kiemelt szerepű a tapintás, szaglás, képivizuális anyagok beépítése a programba. A sérült emberek kiállításban való tájékozódását segíti mindaz, amit egyébként is elvárásnak tekinthetünk: pl. formai, tartalmi szempontból megfelelő szöveges információk, a megértést segítő vizuális eszközök alkalmazása. Hallássérültek esetében is nagyobb a szerepe a tapintásnak, ezért a kiállításokban számukra (is) fontos kiírni, mi az (pl. egy műtárgy másolat), amelyhez hozzá szabad nyúlni, amelynek tapintására ösztönözzük a látogatót, és melyek azok, amelyekhez nem szabad hozzáérni.5 Az időtényező A program előkészítése, az arra való felkészülés hosszabb időt igényel. Ha a múzeumi foglalkozáson jeltolmács segédkezik, célszerű előzetesen megbeszélni vele a tervezett programot, témát, segítve ezzel a felkészülését. Tudnunk kell, hogy a hallgatóság folyamatosan a szinkrontolmácsolást végző jeltolmácsra figyel. Tehát a látnivalók befogadására egy-egy kisebb téma után kellő időt kell hagyni. 2 Megköszönöm a SINOSZ Baranya Megyei Szervezete Titkárának, Cseri Zsuzsának hogy tapasztalatait átadta, rendelkezésünkre bocsátotta.
