Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
MŰTÁRGY- ÉS MŰEMLÉKVÉDELEM - Fertői Miklós: A Janus Pannonius Múzeum 16-17. században készült bútorainak restaurálása
322 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) Állapotuk: A hat szék alkatrészeire bontása után 3,4 kg fémet (stabilitásra használt különböző vasidomokat, lemezeket, csavarokat, szögeket) távolítottam el. A kárpitos szerint az anyagmaradványokból ítélve legalább hatszor voltak áthúzva. Szinte valamennyi faragott lábvég csiga alakzata letört, hiányzott. A rárakódott vastag szennyeződéseket 10%-os NaOH oldattal tudtam csak eltávolítani. (5-6. ábra) 4. Karosszék. származás magyar3; 17. sz; Ltsz.: 66.117. méret: 66x62x137 cm Négy, hasáb alakú lábon áll, a két hátsó egyben a támlakeret szélső oldalai is, faragott akantusz levélben végződnek. Ülőlapja és támlája rézverettel díszített bőrkárpitozású, mely az ülés hátsó végén több helyen kiszakadt, hiányos volt. Alul a lábak kereszt merevítői közül az első fürészeléssel kialakított szalagfonat mintázatú, az oldalsók alsó fele hullámos formájú, a hátsó, közvetlen az ülőrész alatt, egyenes deszka. A vízszintes kartámla alátámasztója hengeresen tagolt. A karfa végeken rozettaformára hasonlító faragott virágszirom végződéssel. Anyaga: tölgyfa. Mivel a porózus faanyagát néhány területen a „keményítő" vegyszeres kezelés sem tudta a kívánt mértékben biztosítani, itt is elhagytam az utolsó felfényezési fázist. A bőrtámlát és ülőrészt először radírszivaccsal tisztítottam, majd vízbázisú likker oldattal dörzsöltem, végül bőrpasztával kentem be, amit szőrkefével, gyapjú ronggyal felfényeztem. A hiányzó bőrterületeket sikerült barnára pácolt disznóbőrből kivágnom és Pálmatex ragasztóval kiegészítenem. 2 db rézdíszítő veret hiányzott, ezeket szilikon negatív elkészítése után fémporral feltöltött Diamant (Epoxi) gyantából öntöttem ki és réz-bronzpor, nitrolakk (Milesi politúrhatású LAC 266) keverékkel színeztem. (7-8. ábra) Irodalom Kaesz Gy. 1972: Ismerjük meg a bútorstílusokat. - Bp. Gondolat Kiadó, 3. kiadás, 286 p. Vadászi E. 1987: A bútor története. - Bp. Műszaki Könyvkiadó, 243 p. 3 A magyar származásra tekintettel Vadászi Erzsébet: A bútor története című munkájából idéznék néhány idevágó részletet, a magyar késő reneszánsz bútorművészet fejezetből. „ A XVI. század végétől kezdik el rögzíteni az ülőlapon és a háttámlán alkalmazott székkárpitot: eleinte bőrt. [...] A bőrkárpitokat ólmos, vagy rézszegekkel cifrázottan tűzték a fa állványokhoz(Vadászi 1987: 97.)
