Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
NÉPRAJZ - KÉPZŐ- ÉS IPARMŰVÉSZET - Kovács Orsolya: Az 1906-os milánói kiállításra készült váza a Janus Pannonius Múzeum Zsolnay gyűjteményében
298 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) amelynek rekonstrukciója a századforduló legfőbb esztétikai célkitűzései közé tartozott. Igaz, a tervezők kezén az antik eredetű motívumok profanizálódtak. Erről tanúskodik Nikelszky Géza visszaemlékezése is, aki a szecessziós korszakról így írt: „Megannyi bécsi taktusra készült díszítés, melyet a kivitelezők, de maguk a tervezők is gyakran neveztek komolytalan »modern nyavalygásnak«." Ugyanakkor éppen az új motívumkincs kapcsán elismerően ír Abtról: „kedves témájaként szatírok, faunok kergetőztek vázáinak domborművein”.(...) ,yi kerámiaképeken és eozin szobrocskák sorozatában nimfák, fúriák, kártevő szellemek jelentek meg." A szecessziós kezdeményezéseket azonban egészében érdekes, új eredményeknek nevezte (Nikelszky 1958: 34.). Az 1900-as évek elejére azonban, a vezető porcelán gyárak és a keramikusok egyaránt a formák és a máz újfajta kapcsolatával foglalkoztak. A sevres-i és a koppenhágai királyi porcelánmanufaktúrák hatására divatba jött a kristálymáz, a Zsolnay gyár újabb termékei a súlyos kőagyag, a grés szemcsés masszáját a díszedényeken is láthatóvá tették, esztétikai komponenssé emelve az anyag sajátosságait. Az Apáti Abt Sándor által tervezett grés díszedényeken modernista - az anyag durvaságának és az eozin díszítés exkluzivitásának kontrasztjára épülő - felfogás érvényesült. 1906-ra mind a szecesszió naturalizmusa, mindpedig az aranykorra utaló mitológiai figurák aktualitásukat vesztették. Jól láthatóan polarizálódott az érdeklődés egyfelől a máztechnikák, másfelől az önálló szobrászi megoldások irányába, mint amelyek a milánói kiállítás halijában is szerepeltek, és aztán feltűntek a Zsolnay gyár termékkínálatában is. (Ezek egyik korai példája a Horvai János által tervezett, az 1906-os milánói kiállításon is bemutatott szimbolista szellemiségű plasztika, amely Évát az almával kamasz lányként ábrázolja.) A virágedény felnagyítása és pirogránitba formálása tehát elsősorban Zsolnay Miklós útkeresése volt, amely a meglévő művészi és technikai tapasztalatokat kívánta hasznosítani egy új, üzletileg rentábilisabb területen. Ami a kérdéses, a leégett „Galambos” udvarban kiállított váza sorsát illeti, teljes bizonyossággal kizárható, hogy az aukción felbukkant váza lett volna. A milánói kiállításon Maróti Géza ötlete nyomán rendezték meg a „relikviák termét”, ahol bemutatták a tűzvészt túlélő tárgyakat. A Magyar Iparművészet hasábjain megjelent felvételek arról tanúskodnak, hogy ezek között nem szerepelt a pirogránit virágedény. A magyar pavilonban fennmaradt tárgyak között sem látható, ellenben feltűnik az új kiállítást bemutató fotón számos más Zsolnay díszedény között. Hogy az új kiállításra készült vázának mi lett a sorsa, azt csak sejthetjük, hiszen a kiállított tárgyakat végül eladták. A Janus Pannonius Múzeum tulajdonába került váza provenienciáját egyáltalán nem ismerjük, arra Csenkey Éva leírása sem tesz utalást. A Magyar Iparművészet cikkére való hivatkozása, amely szerint Maróti Géza „a bejáróval szemben a színgazdag kacsás kutat alkalmazta. A két kisebb olvasóteremben a megmentett (s részben megsérült) bronzokat, majolikákat, bútorokat csoportosította", nem felel meg a cikkben leírtaknak. (Csenkey 2013: 102.) Ott ugyanis a következő olvasható: trAz új magyar osztály két elkülönített részből áll. (...) az egyik a reliquiák (vagyis a tűzbő! megmentett tárgyakK.O.) csoportja, amelyet az olaszokéval közös épületben helyeztek el. Tervezője Maróti Géza. Öt, egymással összefüggő helyiség állott rendelkezésre: a középső nagy csarnokot az elpusztult galambos-udvar motívumaival díszítette, a bejáróval szemben a színgazdag kacsás kutat alkalmazta, a falakon a leégett csoport fényképei, a vitrinákban és a falak mentén felállított polcokon pedig a tűzből megmentett tárgyak voltak láthatók. A két kisebb oldalsó teremben a megmentett (s részben megsérült) bronzokat, majolikákat, mozaikokat, bútorokat, stb.-ket (sic) csoportosította, két köralakú tei'emben olvasóasztalokon a M. Iparművészeti Társulat kiadványait állította ki." (A milánói... 1906: 282.) A Csenkey Éva által hivatkozott 287-es fotó, amelyen a nagyméretű pirogránit virágedény mellett számos más új Zsolnay kerámia is
