Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
NÉPRAJZ - KÉPZŐ- ÉS IPARMŰVÉSZET - Kovács Orsolya: Az 1906-os milánói kiállításra készült váza a Janus Pannonius Múzeum Zsolnay gyűjteményében
Az 1906-OS MILÁNÓI KIÁLLÍTÁSRA KÉSZÜLT VÁZA 297 Zsolnay díszkutakat ismertető alapos tanulmányában mutatott rá: ,A legszebb, legjelentősebb eozin kutak a századforduló és az első világháború közötti időszakban születtek, többségüket épületbelsőbe tervezték, s tervezőjük maga is építész, vagy az épület szobrászati díszét kialakító művész volt. A kerámia itt többségében nem elszigetelten, csak a kút formájában, kútdíszítő plasztikaként volt jelen, hanem a belső képében is domináló elem volt.” (Mendöl 1984: 332.) Ugyancsak Mendöl Zsuzsanna ír arról, hogy Ligeti Miklós Milánóban is kiállított Nimfás falikútját (10. Terrakotta fazonkönyv, 3114.) éppen a Zsolnay gyár avatta dísztárggyá, kis méretben sokszorosítva éppúgy, mint Ligeti másik híres szobrát, az Anonymust. A lépték és funkcióváltás azonban fordítva is megtörtént, éppen a Zsolnay gyűjteménybe most bekerült pirogránit edény példázza ezt. Az 1903-as keltezésű, 7493-as formaszámú váza mellett Apáti Abt Sándor másik díszedény terve is kútszoborrá avanzsált. Az 1907-ben tervezett, népviseletbe öltözött, táncoló székely párokat ábrázoló virágedény, mint kút szobor került a kaposvári szinház előtti térre 1911 -ben, másik példánya a Zsolnay gyár kertjében látható. Az 1903-as terv a szecessziós témaválasztás jellegzetes példája. A nimfák, faunok, szatírok a szimbolista festészet révén váltak főként a német és osztrák szecessziós iparművészet kedvelt alakjaivá az 1890-es években. Arnold Böcklin festményei nyomán megjelenítették a képzeletbeli aranykort, egyúttal művészet és élet olyan szintézisét, 5. ábra: Kútterv, Nikelszky Géza rajza. (Évszám nélkül, JPM ad.ltsz.: 61.306.3.)
