Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
NÉPRAJZ - KÉPZŐ- ÉS IPARMŰVÉSZET - Kovács Orsolya: Az 1906-os milánói kiállításra készült váza a Janus Pannonius Múzeum Zsolnay gyűjteményében
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53 291-300 Pécs, 2015 Az 1906-os milánói kiállításra készült váza a Janus Pannonius Múzeum Zsolnay gyűjteményében Kovács Orsolya Janus Pannonius Múzeum H-7600 Pécs Káptalan u. 5. e-mail: kovacs.orsolya@jpm.hu A budapesti Virág Judit Galéria 2013 decemberében megrendezett 45. aukcióján, Pécs Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala megbízásából vásárolta meg a Janus Pannonius Múzeum gazdasági igazgatója a 69-es tételszámon szereplő nagyméretű pirogránit vázát, amely így a múzeum Zsolnay gyűjteményébe került. A kiállított tárgy leírása, amely az aukciós katalógusban és a galéria honlapján is megjelent, Csenkey Évától származik. A szerző meglehetősen bombasztikus jelzőkkel illeti a pirogránit vázát: „Hz évtized egyik legnagyobb iparművészeti szenzációja a 107 évi lappangás után felbukkanó Zsolnay remekmű, amelyről úgy véltük, hogy végleg nyoma veszett. Ez a tárgy a magyar szecessziós kerámiagyártás csúcsdarabja. Monumentális méretével a legnagyobb szecessziós díszváza, a kisméretű vázák részlet- gazdagságával és eleganciájával kivitelezve. Hasonló kvalitású Zsolnay kerámia évtizedek óta nem szerepelt a nemzetközi műtárgypiacon.'’’ 1 A kérdéses váza, Apáti Abt Sándor terve 7493-as fazonszámon szerepel a Zsolnay- gyár 12-es számú formakönyvében, méretével jócskán elüt a környezetében lévő tárgyaktól: pirogránitból, eozin technikával készült, magassága 109 cm, átmérője 47 cm. A díszedényt kiállították az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola 1905-ös jubiláns tárlatán, az egykori növendékek munkái között. A 12-es formakönyvben szereplő tervek egyébként azt mutatják, hogy a plasztikus nőalakokkal díszített, nagyméretű szecessziós díszedények gyártása visszaszorulóban volt, ebből a típusból Apáti terve az utolsó példány. A plasztikusan díszített kerámiák kisméretűvé zsugorodtak, majd helyüket átvették a jellegzetes népies vagy mitologizáló motívumokkal díszített faliképek és a plasztikák. Szamovolszky Ödön szoborkompozíciója nyilvánvalóan Rodin Tavaszának hatását viseli magán (formaszáma 7568), Mack Lajos virágedényein a plasztikus nőalakok jellegzetesen klasszicizáló formát öltenek. A virágedény szerepelt az 1906-os milánói világkiállítás magyar pavilonjában. A kiállítási csarnok alaprajzát Fischer József (1873-1942) tervezte, az előcsarnok és a „Galambos udvar” Maróti Géza (1875-1942) munkája. „H magyar csoport két részből-L Csenkey 2013: 100. Csenkey Éva műleírásában a pirogránit váza autonóm műalkotás jellegét hangsúlyozza: ,ylkár a „ concordia ", a szerető egyetértés bőségteremtő rítusaként is tisztelhetjük e szimbolista művet, - de nem erőszakolja ránk az üzenetét. A mitológiai és vallási jelképek tárából választott elemek, az alkotó és befogadó által egyaránt költői szabadsággal értelmezhetőek.”
