Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)

NÉPRAJZ - Vándor Andrea: Migráció a Duna térségében. Hét múzeum - egy kiállítás

264 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015)

élükön lelkészükkel a szatmári területekre. Károlyi Sándor harminc év alatt 600, Felső- Svábországban toborzott katolikus családot telepített Szatmár megyébe. A Károlyi család generációkon át tartó telepítési politikájának köszönhetően 1838 ta 2072 német családot számlált a régió. (Seewann 2012:164.)

A telepítések a kezdeti időszakban nem zajlottak zökkenőmentesen. A telepítők tapasztalatlansága, a rossz előkészületek miatt, az első bevándorlók közül sokan elpusztultak, vagy betegen és elszegényedve tértek vissza eredeti hazájukba.3

A német telepítésekről szóló történelmi népszerűsítő irodalom kedvelt metaforája a „svábok vonulása” (Schwabenzüge), amely rendezett, tervszerű kolonizáció képzetét kelti A sokszor idézett három „Schwabenzug”, három telepítési hullám a bécsi adminisztráció által szervezett császári telepítésekre vonatkozik (VI, Károly, 111. Károly néven magyar király - Mária Terézia és II. József idején). Ezen az úton mintegy 150 ezer német telepes érkezett Magyarországra. Ez a metafora azonban nem alkalmas a hosszú időn keresztül, olykor kaotikusán zajló, összességében azonban sokkal nagyobb időtartamot felölelő és nagyobb tömegeket megmozgató földesúri telepítések ábrázolására (4. ábra).

Viszonylag kevés publikáció jelent meg a városokba települő németek migrációtörténetéről. A hódoltság végét jelentő harcokban elpusztult vagy elmenekült lakosság pótlására nagy számban érkeztek német iparosok, kézművesek, kereskedők, telepedtek le egykori katonák. így jelentős német lakossága volt Temesvárnak, Aradnak, Újvidéknek, Resicabányának és Pécsnek is

„...aki csak egy kevés pénzt is hoz magával, sokra viheti"4

„Mindenkinek, aki ide költözne, a Dunához érve fel kell mutatnia 200 vagy 150 guident, és ki kell fizetnie a viteldíját. . Azért kell ilyen sokat felmutatniuk, hogy az ország ne koldusokkal népesüljön be, s bár kezdetben sokan telepedtek be, koldulni még senkit sem láttam Aki csak egy kevés pénzt is hoz magával, sokra viheti" - írta Reichard lelkész 1724-ben, Bánságból írt levelében.

Jól tükrözi ezzel szemben a magyar történeti gondolkodásban sokáig uralkodó szemléletet a hírhedt mondat, amely először 1942-ben hangzott el a magyar parlamentben: „az út, amelyen batyuval jöttek ebbe az országba, nyitva áll előttük, visszamehetnek azon''.5 Valóban, mint a legtöbb migrációs folyamatban, itt is a jólét és a társadalmi felemelkedés reménye mozgatta a kivándorlókat. Míg az állami telepítések nagyon kedvező feltételek mellett zajlottak, addig a jóval nagyobb tömeget mozgató földesúri telepítők nem fogadtak nincsteleneket. A kezdeti évek átvészelését átmeneti adómentesség és visszafizetendő támogatás formájában tették lehetővé. A német telepesek szegénysége nem volt általános. De a szegényebbeknek számítók esetében is, az az összeg, amiért a délnémet területeken nem lehetett volna birtokra szert tenni, Magyarországon komoly tőkének bizonyult.

A telepesek kapcsolata az óhazával még hosszú évtizedekig megmaradt. Az utánuk küldött örökség, a behajtott kintlevőségek jelentős tőkének számítottak, és fontos szerepet játszottak a kor viszonyaihoz képest modern gazdálkodás kialakításában.6

2 Az első Károlyi-féle telepítés sem volt zökkenőmentes. Míg Károlyi Sándor Pozsonyban intézte a telepítés adminisztrációját, addig feleségének, Barkóczy Krisztinának kellett megoldania otthon, Nagykárolyban a svábok

fogadásával járó gondokat, amelyekről leveleiben is beszámol férjének:.,Megvallom. a mint a 100 búi állának, kiriil előbb írt volt Kegyelmed, örültem, kétszerié elijedtem et till a soktul. [...] Fáj a lelkem nagy nyomorúságukon, dolgoznának s nincs mit, mert annyi a munkás vissza is ment számtalan.'" (VonháZ 1931: 190-191.)

4 Johann Kari Reichard lelkész 1724. június 3-án kelt levele a Bánátból. Közreadja: Wolf 2007: 104.

5 Varga Béla kisgazda képviselő felszólalása az Országgyűlés képviselőházának 304. ülésén, 1942. november I I-én. (K. N. 1939-1944: 220.)

6 Lásd a témához Karl Peter Krauss dolgozatait, pl. K ráüss 2009a: 152 166.