Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
NÉPRAJZ - Vándor Andrea: Migráció a Duna térségében. Hét múzeum - egy kiállítás
Migráció a Duna térségében 263 Michael Baldauf, aki már nem hörschwangi szabó, hanem máriahalmi földműves." (Seewann 2012: 21.) Új pozíciójában már joggal bízhatott benne, hogy menyasszonya követi Magyarországra (2. ábra). .Aki ezeken a vidékeken utazik, úgy hiszi, hogy más világba érkezett" A fenti idézet Edward Brown útleírásából való. Az 1669-70-ben - csak néhány évtizeddel a német telepesek érkezése előtt - az oszmán birodalom nyugati felét bejáró angol utazó a nyugatitól teljesen eltérő szokásokat, öltözködést, városképet tapasztalt.2 Az oszmán hódoltság alatt kialakult kultúra közvetve a későbbi német telepesek szokásaira is hatással volt. Ennek tanúi a magyarországi német nyelvjárásban is felbukkanó, oszmán-török eredetű szavak is, mint a Tschizmen (csizma - çizme), Pekmes (lekvár - pekmez) vagy a Tepsi (tepsi - tepsi). Tolna-Somogy-Baranya németek által lakott területének elnevezése, „Sváb törökország” („Schwäbische Türkei”) is erről tanúskodik. „... mindenütt a legszebb szimmetria uralkodik" ,Jsgyik ház sem nagyobb egy arasznyival a másiknál, s nincs távolabb egy lépésnyivel sem egymástól, röviden, mindenütt a legszebb szimmetria uralkodik: még a négy, faluba vezető út is egyforma távolságra van egymástól" - írja 1779-es levelében Johann Kaspar Steube cipész, katona, nyelvtanár és író a bánsági Charlottenburgról. A szimmetria, a tökéletes megtervezettség jellemző a kamarai telepítésű, újonnan épített, sokszor sakktábla alaprajzú falvakra. A földesúri telepítések során azonban gyakran már meglévő falvakba hozták az új telepeseket, ahol csupán az eredeti faluszerkezet módosult. A telepesek számára tervezett falurészek rendezettek, utcásak, esetleg sakktábla alaprajzúak. A rendezettség kedvezett a háromnyomásos földművelés kiterjesztésének és a gazdaságos termelésnek. A telepítések nagy hatással voltak a táj alakulására is. A jobb meg- művelhetőség érdekében, hogy lehetővé tegyék a megnőtt terménymennyiség elszállítását, lecsapolták a belvizeket, csatornákat építettek. A német kitelepítettek helytörténeti irodalmában a legutóbbi időkig egységesen az a nézet uralkodott, mely szerint a német kolonisták települések nélküli, a török hódoltság alatt teljesen elnéptelenedett területre érkeztek. Ezzel szemben az 1717-es, vagyis a német telepítések megindulása előtti katonai felmérés a Bánátban 663 települést említ. 45 év múlva a települések száma 700-ra emelkedik, ami annyit jelent, a németek betelepítésével a helységek száma nem nőtt számottevően. (Seewann 2012: 185.) Jelentősen megnőtt viszont a települések lélekszáma, és megváltozott a szerkezetük is (3. ábra). „. ..becsülettel arra törekedtem, hogy a puszta helyeket svábokkal telepítsem be" írta 1712 tavaszán gróf Károlyi Sándor a magyar udvari kancelláriához küldött levelében. A mintegy 250 ezer földművest és iparost az országba hívó nemesi dinasztiák közül a Károlyi család volt az egyik legkorábbi és legjelentősebb telepítő. A kuruc harcokat lezáró 1711 -es szatmári béke után megindult az ország gazdasági újjáépítése. A birtokosok jobbágyaik elmenekülése, illetve a lakosság pusztulása következtében előálló munkaerőhiányt a telepesek behozatalával orvosolták. A Károlyi Sándor gróffal kötött szerződés aláírását követően, 1712. június 16-án indultak el Pozsonyból az első svábok, 2 „... még mielőtt az utazó Budára érne, olybá tűnik, mintha más világba lépne, mely a nyugatitól teljességében különbözik: itt ismeretlen a hajjal fedett fej, a szalagok, zsebek kalapok és kesztyűk, nem isznak sört, és egyáltalán, más viselkedés és más szokások uralkodnak.” (Brown 1686: 150.)
