Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK - Pásztor Andrea: A pécsi Pius Kollégium kertjének története
240 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) sére használták. A másik kutat a kert délkeleti sarkában ásták, és a gimnázium fedett úszómedencéjét táplálták belőle.21 Tüli rektor a rendház lakóira is gondolt. A diszkért nyugati oldalán lévő magas szilfákat körülvevő bozótost kiirtatta, a fák köré 2 méter széles körutat alakíttatott ki, ahol a fráterek pihenhettek. Innen délre nyíló, sövénnyel és facsemetékkel övezett kőlépcsőt építtetett. (Kerling 1993: 12.) Az eredeti tervek maradéktalan megvalósítására a háborús készülődés miatt nem kerülhetett sor. A második világháború alatt az iskola épületének és kertjének egy részét katonai célokra kellett átengedni. 1939-től a magyar katonaság rendszeresen igénybe vette a gimnázium - elsősorban mélyföldszinti - termeit. 1944-ben a megszálló német csapatok a Pius nagy részéből altisztképző kaszárnyát alakítottak ki. Bunkereket ástak a kertben, az épületet övező rézsűkbe mély vájatokat vágtak, amelyekben lőszereket halmoztak fel. 1944 végén a bevonuló szovjet csapatok foglalták le az épületet hadikórház céljára. Az oroszokat bolgár katonák váltották, majd őket ismét szovjetek, akik 1946-ban távoztak végleg a kollégiumból. Az épület mellett a park is jelentős károkat szenvedett. Sok fát megcsonkítottak, a dísznövények között elszaporodott és burjánzott a nehezen kiirtható akác és vadrózsa. (Hegedűs 1991: 47.) Az országgyűlés 1948 júniusában fogadta el az egyházi és magániskolák államosításáról szóló törvényt. A Piusba azonnal leltározó bizottság érkezett, és az iskola minden ingó és ingatlan vagyonát állami tulajdonba vette. A Pius Kollégium 36 évi működés után megszűnt. A gimnázium és az intemátus állami tulajdonba került. A rendház és a templom még két évig maradt a jezsuita atyák kezelésében, majd 1950-ben egy éjszaka elhurcolták őket. (Somodi 2009) Parkból botanikus kert 1950 szeptemberében a Pedagógiai Főiskola kapta meg a Pius Kollégium telkét. Ekkorra a kert díszfái és cserjéi elhanyagolt bozótossá váltak. A háború alatt a gazdag fenyőállomány megritkult, a park elgyomosodott. A parkot a növénytani tanszék vezetésével hallgatók tisztították meg és tették járhatóvá. A kerttel együtt az alábbiakat örökölte meg a Pedagógiai Főiskola a jezsuitáktól: • 8 hold parkosított területet, amelynek - 1934-ben vagy azt megelőzően - telepített faállományából lett a főiskola arborétuma, • 600 négyszögöl területű barackost, • két fűtött üvegházat (alapterületük: 11x2,5 m és 10x5 m), amelyek a későbbi növényház blokk alapját képezték. • 12 nagytermetű, 25 éves pálmát és 20 fajból összesen kb. 500 db szobai, illetve dísznövényt. A főiskola megörökölte a Pius Kollégium kertészét, Keresztény Józsefet is, akinek nagy szerepe lett a kert rendbetételében. A botanikus kertet dr. Uherkovich Gábor, a Növénytani Tanszék vezetője irányításával, Pásztor György adjunktus és Tihanyi Jenő tanársegéd közreműködésével 1952-ben alapították újra. (Szabó 1999: 82.) it Az alsó vízlelő hely „csodálatos” megtalálásának történetéről a diákújság és páter Kerling is beszámol. Ezek szerint egy francia jezsuita páter fénykép alapján állapította meg a kút ásásának helyét. Tüli Alajos ellenőrzésképp egy Pécsett vendégeskedő osztrák ferences szerzetest is elhívott, aki fűzfából készült „varázsvesszővel” ugyanott találta meg a vízért. Hozzáláttak a kútásáshoz, és már 20 méter mélyen bőséges forrásra akadtak. Mecsek Alján 1938: 19-21. Ld. még: Kerling 1993: 12.
