Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK - Pásztor Andrea: A pécsi Pius Kollégium kertjének története
A pécsi Pius Kollégium kertjének története 235 1937-re az intézet telkén az alábbi sportolásra, játékra alkalmas tereket alakították ki.10 Már korábban is három játszótér helyezkedett el a gimnázium épülete és a telek keleti fala között. Ebből kettőt használtak az óraközi szünetekben: az 1-3. osztályosok (hat osztály) a középsőt (2724 m2), ami a földszintről nyílt; a 4-8. osztályosok (szintén hat osztály) a felsőt (2638 m2), ami az első emeletről nyílt. A játszótereket és a megfelelő emeleteket most egy-egy híddal kötötték össze, hogy szünetekben minél rövidebb idő alatt kijussanak a növendékek a szabad levegőre. Az épületet északról és keletről körülvevő angolárkokat11 kibontották, kiszélesítették és az udvar felé enyhén emelkedő rézsűket alakítottak ki. így a mély földszinti raktárhelyiségekbe annyi fény jutott, hogy osztály- termeket lehetett bennük berendezni. Az árkokból eltávolított terméskövekkel a játszóterek egyméteres támfalait erősítették meg. • A stadionnak nevezett sportpályán egy 100x55 méteres futballpálya,12 egy ugrópálya, súly- és diszkoszdobó kör, valamint a belső pályák körül egy futópálya kapott helyett. • A „stadion” és a legfelső játszótér között két drótkerítéssel körülvett teniszpályát alakítottak ki, a szertomászok számára pedig három nyújtót és két korlátot helyeztek el. • A sportszerek számára egy raktár állt a teniszpályák és a futballpálya közelében. • A telek legfelső pontjától nyugat felé futott le a sípálya, a keleti fal mentén pedig az enyhébb lejtésű ródlipálya. 4. ábra: Focimeccs a „stadionon”. A bíró P. Lenner-12 Jézustársasága pécsi Pius-Gimnáziumának 1936/37 és 1940/41. iskolai évről szóló értesítői és a gimnázium egykori növendékeinek beszámolói alapján. Lásd még: Kerling 1993. Lt A vízelvezetés érdekében kövekkel lazán feltöltött árok az épület tövében. U „A focimeccseket Lenner atya, a matematika tanár vezette le legtöbbször. A foci terén jobban elemében volt, mint az osztályteremben. Reverendája lobogott, ahogy szaladt, és ahogy a sípot fújta: egész lelke fújta a sípot. Hadonászott, még porolt is, ha kifogásolták ítéleteit. Hihetetlen lelkesedéssel és energiával vezette a meccseket.” (Cser 1996)
