Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK - Kincses Károly: Regensburgtól Sulináig és vissza. Eilingsfeld János hajóskapitány fotográfiai hagyatéka a 20. század első feléből
210 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) szott le a DGT Óbudai Hajógyárának sólyáján és majd száz évvel később, 1944-ben egy víziakna-robbanás következtében süllyedt el az 123 3. folyamkilométemél. Természetesen Eilingsfeld ekkor már a sokadik hajóján volt. 1931 szeptemberében nevezték ki a Venus gőzüzemű oldalkerekes személyhajó kapitányának. Innen megszakadtak az általam látott feljegyzések, nem tudjuk, hol folytatta és hol fejezte be hajós pályafutását, de a hírek szerint még a második világháború kitörése előtt nyugállományba vonult. Mint ahogy pontosan azt sem tudjuk, hol, kitől tanult meg fényképezni. Megmaradt fényképei, negatívjai közül a legkorábbiak 1913-ból származnak és az utolsók az 1940- es évek elején készültek. Ameddig nem tudunk pontosabbat, tételezzük fel, hogy e két időpont közötti három évtizedben fotózott. Ez idő alatt viszont folyamatosan hajózott, kis túlzással csak a szabadságait töltötte a parton. Nem csak saját fényképész-felszereléssel rendelkezett, de jó okunk van feltételezni, hogy felvételeit is maga dolgozta ki. Ez kezdetben nem igényelt túl sok gépet, tartozékot, laborfelszerelést, hiszen az első évtizede felvételeit csupán kontaktolta zselatinos napfénypapirra (arisztó), kicsit később zselatinos gázfénypapírra. Ehhez pedig elegendő volt mindösszesen egy lemezhívó tank, melyben a jobbára 9x12 cm-es üvegnegatívjait előhívta, aztán kellett még egy szárítóbak, néhány napfény-másolókeret, két kis tálka s három üveg. Ezek kényelmesen elférhettek a mindenkori parancsnoki kajütben. Megmaradt több, korabeli, vintázs pozitív kontaktja, melyek hátára felírta a papír fajtáját, az előhívás némely adatát, az alkalmazott szűrőt, ami a korabeli műkedvelő fényképészek bevett gyakorlata volt. Valamennyi üvegnegatívját egyenként betasakolta előrenyomott, német feliratú negatívtartóba, ellátta a megfelelő feliratokkal, amelyekből a felvétel agnoszkálásán, a hely, felvételi idő és a képen szereplő személy vagy esemény mellett számos következtetést vonhatunk le az általa használt nyersanyagok fajtájáról, az előhívási technikájáról, a szűrőhasználatáról, a választott kimásolópapír fokozatáról, fajtájáról is. Később aztán ő is, mint fotós társai kivétel nélkül, áttért a zselatinos előhívópapírokra, ehhez már célszerű volt nagyítógépet, nagyítókeretet, sötétkamra lámpát, szárítógépet is beszereznie. Nem bizonyított, hogy ezeket a késői képeit a hajókon berendezett kis laboratóriumban maga készítette volna. Pozitív felvételeit többféle szárazbélyegzővel, gumipecséttel jegyezte: Köralakban: „Fotograf. Kap. Eilingsfeld” vagy „Johann Eilingsfeld Captain”, Eilingsfeld János hajóskapitány Dunaszekcső (Baranya megye), pozitív képeit néha a képes oldalon, néha a hátoldalon aláírta. A fényképeit több könyvben is leközlik, még hajózással foglalkozó idegen nyelvű szakkönyvekben is. Ennek egyik oka lehet, hogy a képeit a húszas-harmincas években több példányban sokszorosította és osztogatta utasoknak, kollégáknak. Felesége a dunaszekcsői postán árulta a fényképeiből nyomtatott képeslapjait. Most is van még Salamon Gábor tulajdonában közel ezer darab, a dunapentelei vízimalomról készült, el nem adott, postatiszta képeslapja. A háború alatt és utána is állandóan anyagi gondokkal küzdött, lehet, ez vezetett oda, hogy abbahagyta a fotózást, véli a többször idézett Salamon. Ha Eilingsfeld valamennyi megmaradt felvételét egyesével megvizsgáljuk, egyetlen olyan felvétele van, amely minden szempontból kiemelkedik a többi közül. No, nem a briliáns kép okán, nem is a kompozíció mindent felülmúló tökéletességéért emeltük ki, hanem mert olyan képet tudott készíteni, amilyet senki, a jelen levő profi fotóriporterek közül sem. IV. Károlyt sikertelen visszatérése után 1921 novemberében Madeira szigetére száműzték, távozásakor Eilingsfeld János hajósként részt vett november 21-én a bajai eseményen, mikor a király és családja két angol cirkálón kényszerűségből végleg elhagyta Magyarországot. Ezen alkalomból fényképfelvételt készített a királyról. Eilingsfeld valószínűleg nem önként volt jelen IV. Károly behajózásánál. Az angolok számára ismeretlen, idegen terület volt a Duna, ezért szükségük volt olyan hajósra, aki
