Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK - Gál Éva: Bálozás Pécsett a múzeumi források tükrében
204 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) A rendezői jelvények A jelvényt, kitűzőt viselő rendezőket a báli forgatagban könnyebb volt megtalálni, segítséget, felvilágosítást kérni tőlük. A múzeumi gyűjteményben levő jelvények zöme selyem, atlaszselyem szalagokból készült, két szín kombinálásával, masni vagy kokárda formára varrva. A lecsüngő szalagrészt általában hosszúra hagyták, ezek végén egy esetben aranyszálas rojt látható. Más kivitelt mutat a Pécs város színeit képviselő kék-sárga szalagból három sorban hajtogatott, virág alakú kitűző (5. ábra). Egy másik jelvény a Magyar Érdemrend csillagát idézi fel. Nyolcágú csillagot formázó, aranyozott dombor- nyomású papírból, illetve celluloid lapból készült. Fehér selyemszatén masni kapcsolódik hozzá, amelyhez ragasztással rögzítették a táncrendet. 1911-ből származik.8 Ugyancsak többféle anyag kombinációjával készült a szerencsét hozó patkó-gomba- négylevelü lóhere-virág kompozíciójú, amelyet kis kék masni díszit, illetve a bohócfejet formázó, amelynek piros szalagjai apró rézcsörgőkben végződnek. A táncrend A hölgyek fontos báli kelléke volt a már emlitett táncrend, amelyet emlékként is gondosan eltettek. A pécsi múzeum is őriz családi hagyatékokból származó szép kivitelű táncrendeket (6. ábra). Ezek a változatos formájú, díszítésű, elegáns piciny könyvecskék (vagy lapok) tartalmazták a szünóra előtti és utáni táncokat, azok sorrendjét. Ide írta be a hölgy, melyik táncot kinek ígérte. Borítója lehetett fémdísz applikációkkal ellátott, bársonnyal borított, vagy dombomyomású papírból készült, aranyozott stb. felületű. Sok esetben patent-szerü fémzárral rendelkezett, a picike ceruzát lehetett ide befűzni, amely egyben a zárást is szolgálta. A táncrendek, bár előállításukat tekintve nem egyedi, hanem sorozattermékek, a bennük foglalt aktuális szöveges részek tették őket „egyedivé”. A múlt századfordulón használt sokféle mutatós alapanyag felhasználásával e „könyvecskék” az ünnepélyes, alkalmi jelleget hangsúlyozták.9 A meghívók A múzeumi aprónyomtatványok között találkozhatunk a meghívókkal is. E jeles dokumentumok a Történeti Osztály gyűjteményébe leginkább családi hagyatékok részeként kerültek be. Nagy mennyiségével is kiemelkedik a dr. Boros István és dr. Arató Jenő személyéhez kötődő nyomtatvány anyag.10 A mulatságokra szóló meghívók között a múzeumban nemcsak pécsi-, de sok baranyai illetőségű is található.11 A legszínesebb, a legtöbb rajzos-képi elemmel komponált meghívók az önkéntes tűzoltótestületek rendezvényeihez, báljaihoz kötődnek. A Mohácsi Önkéntes Tüzoltó-Egyesület a 20. század első felében például szívesen készíttette meghívóit a helybéli Blandl János Könyvnyomdájában, ahol dombornyomást is vállaltak. Ennek részleteit is megismerhetjük a századelő meghívóján, ugyanis azon feltüntették, hogy „Nyomatott »Victoria« dombornyomó gépen, »Aerograph« fuvókészülék segélyével." 12 8 JPM/TO Ltsz.: T 83.278.3., T 2013.11.1. 2 Ltsz. T 2013.9.1.; T 2013.10.1. tíDr. Boros István (1891-1980) zoológus, tanár, múzeumi szakember, a MNM Természettudományi Tárának igazgatója 1949-1960 között, politikus, Pécs és Baranya megye főispánja majd kormánybiztos 1945-ben, Pécs város utolsó főispánja 1946-1947-ben. Dr. Arató (Neusidler) Jenő (1891-1979) ügyvéd, törvényszéki bíró, táblabíró Pécsett. Lásd: TO gysz 20/82, illetve Ltsz.: 66.2112-66.2322. Széleskörű közéleti tevékenységük nyomán a 20. század sokféle eseményéről hírt adó aprónyomtatványok gyűltek össze a két családban, amelyek az 1960-as és 1980-as években vásárlás útján kerültek a múzeumba. it Például meghívók Dárdán, Püspöknádasdon (Baranya megye, ma Mecseknádasd néven), Kiskőszegen, Mohácson, Villányban tartott rendezvényekről. Az ország más vidékeiről származó - kis számú - meghívót is őriz a múzeum, az említett családi hagyatékok részeként. (Pl. Párkányban, Máramarosszigeten, Esztergomban keletkezett példányok.) 12 Meghívó, 1907. JPM TO Ltsz.: Ny 82.211.5.
