Gál Éva szerk.: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2008-2015) (Pécs, 2015)
TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK - Gál Éva: Bálozás Pécsett a múzeumi források tükrében
200 A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (2015) nagykanizsai gyermekévekre való visszaemlékezés, de azért a századelő polgári miliőjét híven tükrözi. (Arató 1891-1965: 19.): ,fz újesztendő meghozza a farsangot. Szüleim többször mennek bálba, mulatságba, ilyenkor nagy készülődés folyik. Apám frakkot ölt, anyám kivágott báli toalettbe öltözik, rizsporszaggal, parfőm illattal telik meg a hálószoba, s mi, gyerekek, az ágyból izgatottan nézzük a báli készülődést. Édesanyánk karcsú, nyúlánk, lányos alakja nagyon jól érvényesül az elegáns báli ruhában. Apánk, dús hajával, hatalmas fekete bajszával szintén igen elegáns a frakkban, s alig tudunk betelni nézésükkel. Aztán elrobog velük a kocsi, s magunkra maradunk Német nénivel, ki ilyenkor nálunk alszik, s kinek gondjaira vagyunk bízva. Másnap reggel aztán kíváncsian kutatjuk végig édesapám zsebeit, hozott-e valamit a bálból? Mindig hoz nekünk „cukkedlit”, és mi élvezettel szopogatjuk a „ báli cukrot ” — mégiscsak más az, mint a krumpli cukor, szíj cukor, meg a promincli cukor, melyben közönségesen részünk van.” Báli forgatag - illemszabályok A fiatal leányok 14 évesen az otthon rendezett zsúrokon részt vehettek, de bálba 16 éves koruk előtt nem mehettek. A leányok akkor mehettek bálba, amikor eladó sorba kerültek, amikor eljött az ideje, hogy bemutatkozhassanak saját társadalmi köreikben. Az első bálos hölgyek fehér báli ruhát viseltek. Egyedül természetesen nem mehettek a bálba, családjuk, illetve családjukból a reá felügyelő „gardedám” kíséretében jelenhettek meg. Hazafelé sem kísérhette őket fiatalember, vagy udvarló. Sőt, az általános báli szabályoknak megfelelően nem volt illendő egyetlen hölggyel vég nélkül táncolni, vagy a báltermekben hosszasan sétálni, netán kinyitott legyező mögé bújva sugdolózni. A leányok és az ifjak viszont ismerték a „virágnyelv” fortélyait, így a virágokon kívül például a legyezővel, a zsebkendővel, a kesztyűvel is lehetett titkos üzeneteket közvetíteni.6 Nézzük példaként a szerelem kifejezésének lehetőségeit: A „Szeretlek!” üzenet levélben való továbbítására a bélyegnyelvet használhatták a fiatalok oly módon, hogy a bélyeget a levél alsó bal oldalára kellett felragasztani. Közvetlen találkozáskor a leány a jobb kezében tartott zárt legyezőt, vagy zsebkendőjét, vagy mindkét kesztyűjét a szívére helyezte. Ez utóbbi már azt jelezte: Kimondhatatlanul szeretlek! A szerelmes fiatalember küldhetett rózsát kedvesének. Ha a rózsák fehér és vörös színűek voltak, akkor ez az ébredő szerelmet jelképezte. Ha a csokor csupa vörös rózsából állt, az égő, lángoló szerelemről tudósított. A drágakövek közül a szerelmet az opál, a reményteljes szerelmet a heliotrop, a szerelemben való sikert a smaragd jelképezte. A társasági érintkezés szokásai szigorú szabályokhoz kötöttek voltak. Ezeket felrúgni igen nagy illetlenségnek tartották, s aki ezeket figyelmen kívül hagyta, nem fogadták be, nem szívesen hívták bálokra, estélyekre, zsúrokra. A szabályokat megtanulni otthon családi körben, de persze illemkönyvekből is lehetett. Amiről az illemkönyvek mesélnek... • Kesztyű nélkül illetlenség volt megjelenni a bálon (férfinak, nőnek egyaránt). • Tarajos sarkantyúval, karddal tilos volt táncolni. • A rendezők adták át a bálra megérkező hölgyeknek az adott alkalomra készíttetett míves táncrendeket, virágcsokrocskát. Az ő feladatuk volt bemutatni egymásnak a párokat, mert amíg egy hölgy nem volt a férfinak bemutatva, nem mehetett el vele táncolni. á Legújabb és legteljesebb virágnyelv, é.n. A festett díszű, vászonnal húzott keménytáblás, a lapok élein aranyozott, kopott könyvecske belső lapján kézzel írott ajánlás is olvasható: Fogadja e kis könyvet őszinte szeretetem legkissebb jeléül Józsijától
